 Munkában a Zsoldos Ferenc Szakközépiskola diákjai. (Fotó: Vidovics)
Fiatalok, akik önként (vagy iskoláik motivációja miatt) nagyon is sokat segítettek az árvíz elleni védekezésben. Bár a nagy méretű árhullám csendesedni látszik, és úgy tűnik, már a nehezén túl vagyunk, a szakemberek azért a májusi zöldár miatt még óvatosságra intenek. Kevesen hittük volna, hogy az idei évben ilyen ijesztő magasságokig szökik majd a Tisza vízszintje. Hihetetlen pénzekbe és munkába került a gátak megerősítése szerte az országban, de szerencsére
a munkából nem csekély részt vállal a civil lakosság, idősektől a fiatalokig!
Szerkesztőségünk beszélgetésre invitált néhány,
a munkálatokban aktívan részt vevő diákot, hogy meséljék el ők, hogyan élték meg az elmúlt heteket.
- Miért éreztétek úgy, hogy ki kell mennetek segíteni a gátra?
Csiszár Endre, 16 éves szentesi gimnazista:
- Azért, mert úgy gondoltam, nekem is kötelességem részt venni a város megvédésében.
Szabó Adrienn, 19 éves csongrádi diák:
- Csongrádon több felhívás is érkezett, hogy segítségre van szükség, én pedig úgy éreztem, ilyenkor nem lehet tétlenül ülni. Ez az egész város érdeke, és én is segíteni szerettem volna valamilyen módon.
- Hogyan tapasztaltátok, mennyire féltek-félnek az itt lakók az árvíztől?
Kovács Zsolt, 17 éves, a Pollák diákja:
- A legtöbb ember jó kedvűnek, vidámnak tűnt a gáton, de azért voltak olyanok, akiken kicsit látszott, hogy aggódnak. Féltek, hogy valami esetleg mégis lesz.
Mészáros Emese, (2 hónap híján) 16 éves szentesi gimnazista:
- Érezhető volt, hogy feszélyezettek kissé az emberek, habár ezt nem nagyon mutatták ki. Sokan igyekeztek azért, valamilyen módon oldani a feszültséget, ha nevezhetjük az "inkább siessünk a gátra, ne is lássanak minket az iskolában" felszólalásokat jó megoldásnak a hangulat javítására. Bár tény, hogy ez biztos sokunkat jobb kedvre derítette, és legalább így mindenki jól járt!
- Sok ismerősötök jött még ki dolgozni?
Adrienn: - Igen, nálunk nagyon sok ismerős segített mind a védekezésnél, mind pedig a Nagyrét kitelepítésénél!
Zsolt: - Igen, nagyon sokan. Tőlünk például az egész iskolát kötelezően kivezényelték, de más sulikból is láttam ismerősöket.
- Milyen érzés volt kinn dolgozni a többi emberrel?
Endre: - Nagyon jó érzés, mert jó volt látni, hogy mindenki, még a hétvégéken is, minden erejét beveti, és szinte pihenés nélkül dolgozik, hogy közös erővel megvédje a várost.
Emese: - Kezdetben nem volt annyira jó, ugyanis első alkalommal úgy éreztem, picit kinéznek minket, amikor naivan hólapáttal beállítottunk. De a harmadik nap már törzsvendégként érkeztünk, és nagyon élveztük a csapatmunkát. A gátnak pedig most már muszáj lesz megmaradnia!
Mészáros Mariann
|
