Dr. Négyesy László professzor (Vígh László rajza)
Móricz Zsigmond Nyugatban megjelent vitairatára rendreutasító cikkek sora volt a válasz. A személyében megtámadott és vérig sértett Négyesy László a Budapesti Hírlap címoldalán válaszolt Szellemi életünk torzképe címen: "Beállt a Nyugat a Benes úr félhivatalosának? Vagy önkéntes jóindulatból tesz szívességet a cseh propagandának?" - tette fel költői kérdéseit Négyesy professzor, majd így folytatta: "Móricz csak a cseh propagandának hízeleg, mert a magyarság úgyis türelmes, minden határon túl türelmes, egy-egy elkényeztetett írónak minden szabad ebben a mi jámbor országunkban. Hiszen ez a bajunk, ez a lomha szabadelvűség. Próbálna meg M. Zs. cseh földön a cseh közszellemnek ilyen fricskát adni: majd meglátná, milyen ott az emberségesebb világ... De nem lehet, nem lehet, hogy Móricz tiszta öntudattal írta le azokat a vértagadó sorokat. Szegény magyar író, magyar szerkesztő, bizonyosan nincs tisztában, kinek a malmára hajtja a vizet! Ő csak bohém akart lenni, aki nem ismeri a felelősségérzetet. Ez az egyetlen mentsége."
Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire volt hiteles a Móricz által alkotott kép a felvidéki magyar ifjúságról? Valóban behatóan ismerte viszonyaikat és mozgalma-ikat? A kérdések megválaszolásához segítségül hívom Mezey László Miklós jeles irodalomtörténész Szlovenszkói Helikon c. tanulmánykötetét (Bp. 1999), amely részletesen foglalkozik a témával. Könyvéből megtudhatjuk, hogy Móricz Trianon után először 1926 őszén, majd 1927 tavaszán látogatott az elszakított Felvidékre. Második előadó körútja diadalmenet volt, sőt hetek, hónapok múltán is Móricz-lázban égett a kisebbség kulturális élete.
Ettől kezdve rendszeresen
jelentek meg írásai a szlovenszkói magyar sajtóban, könyvei pedig minden más magyar íróénál népszerűbbek lettek. Lehet mondani - állapítja meg találóan Mezey -, hogy Móricz és a szlovenszkói új nemzedék egyszerre, együtt és egymásért lelkesedtek.
1930 novemberében a prágai magyar egyetemisták meghívására (létszámuk 1000 fő körül mozgott) ellátogatott a cseh fővárosba, ahol a fiatalok végképp meghódították a mestert. Elragadtatottan vitte a hírt haza: Micsoda nagyszerű fiatalok munkálják a kisebbségi magyar jövőt, s nem igaz, hogy ezek "becsehelt hazaárulók", de éppen a magyar élet viszszásságainak reális fölmérői, bírálói és konstruktív építői egy magára hagyott népcsoport jövendőjének. Móricz Virág Apám regénye című munkájában ugyanerről a következőket írja: "Megcsapta ezek közt a fiatal férfiak és nők között a jövő szele. Ujjongott örömében, megfiatalodott köztük, munkalendületük elragadta, életprogramjuk felizgatta, optimizmussal töltötte el. Forró, rendkívül forró barátságba kovácsolódott velük. Mikor hazajött, nem győzte jó hírüket kelteni, s őket példaképül állítani itthoni kortársaik elé. Nem is gondolta, menynyi baja lesz még ebből..."
A baj Zemplén Vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1931. március 26-án tartott közgyűlésén kezdődött. Emődy László megyei képviselő, ny. törvényszéki tanácselnök, a helyi Kazinczy-kör elnöke országos problémaként vetett fel a "nemzethűség" körébe tartozó veszélyes jelenségeket. Konkrét példaként utalt Hegedüs Lóránt és Négyesy László irodalmi vitájára, amelyet Móricz Zsigmond a Nyugatban megjelent írásával politikai térre terelt azzal, hogy Négyesy álláspontját a maradi "honfibú" és "honfitűz" frazeológiája körébe utalta. Részleteket emelt ki Móricz cikkéből, alaposan kiforgatva az író valódi mondanivalóját. A felvidéki magyar fiatalok dicséretét például Emődy képviselő így adta vissza: "...Ez a törekvőbb, szélesebb látókörű új nemzedék - a cseh demokrácia kitenyésztettje - az ő magasabb kultúrájával ránehezedik a mi ottfelejtett, sötétségben és butaságban fölnevelt fiainkra, a régibb nemzedékre, hogy annál kiáltóbb legyen a két ország közötti kulturális különbség. Mondja pedig ezeket egy közismert magyar író, aki a magyar talajból sarjadt ki, akit egy nagy tábor a magyar szellem legtőrülmetszettebb megtestesülésének szeret hirdetni, és aki a magyar Nemzeti Színház műsorán átlagban heti 2-3 ízben szerepel."
További részletek "elemzése" után Emődy úr megfogalmazta valódi vádjait: "Móricz Zsigmond vétkét sokszorosan súlyosbítja, hogy magyar ember létére ellenségeink táborába szegődik és jobb tudomása ellenére egy olyan álláspontot akar érvényre juttatni, amely lényegében nem egyéb, mint revíziós politikánk történeti és erkölcsi alapja ellen intézett orvtámadás. Revíziókövetelésünk ugyanis éppen kulturált és kulturképes fajunk tiltakozása alacsonyabb kultúrájú népek jogtalan előretörésével szemben..." Végezetül előterjesztette határozati javaslatát, amely így szólt: "Mondja ki a törvényhatósági közgyűlés, hogy Móricz Zsigmondnak a magyar nemzeti kultúra és a magyar nemzet ellen intézett hazafiatlan támadását mélyen elítéli, ezt az eljárását a magyarság megtagadásának tekinti, s vele szemben a további következmények levonását a hazafiasan gondolkozó magyar társadalomra bízza."
Zemplén megye közgyűlése az elmarasztaló indítványt határozati erőre emelte, és hasonló állásfoglalás végett megküldte valamenynyi vármegyének.
Labádi Lajos
(folytatjuk)
|
