Megkaptam a meghívót ballagásotokra. Köszönöm és igyekszem meghálálni a magam módján. Úgy, hogy kiválasztott jelmondataitok alapján elmondom nektek kívánságaimat a város nyilvánossága előtt, hogy sokan csatlakozhassanak hozzájuk. "Kibírni mindent!" Erre bíztat benneteket Hemingway. Nem nehéz azonosulnom az ő bíztatásával, mert én már - koromnál fogva - tapasztalom, hogy milyen az, amikor "már nem élnek bennem remények és csodák". De higgyétek el: ezt is lehet bírni! Főleg, ha tudjátok: kikért kell állva maradnotok. Ady Endre arra hívja fel figyelmeteket, hogy jogotok "van minden fényességhez, / Amit az élet adni tud." Szívből kívánom, hogy ez a jogotok ne szenvedjen csorbát. De ehhez az is kívántatik, hogy tudjátok: a ti fényességetekhez is joga van sok magyarnak e kis hazában! Ezért az önérzet mellé fejlesszétek ki magatokban azt az alázatosságot, mely így szól: még nem eléggé vagyok fényes. Örülök, hogy tetszik nektek Ady másik gondolata, mely csodát nem kíván tőletek, de azt igen, hogy "mindig emberek legyetek". Erre csak azt mondhatom: ha tényleg tudatosan akartok majd emberek lenni, akkor az már magában is csoda lesz, mert "oly korban éltek", mikor az embereknek született embernek nem könnyű emberként meghalni. De éljetek sokáig, hogy sikerüljön! Ha előbb nem, akkor, mikor farkasszemet fog nézni veletek az "Igazság Órája", az a pillanat, mely végérvényessé fogja bennetek tenni azt, amire jutottatok. Csak gratulálni tudok azoknak közületek, akik mint a természet- és környezetóvás elkötelezettjei választották Petőfi híres parancsát: "Légy tölgyfa, mit a fergeteg ki képes dönteni, / De méltóságos derekát / Meg nem görbítheti" Ez azért is szerencsés választás, mert olyan szellemi és erkölcsi környezetbe vezet utatok, melyben a legnagyobb pusztítást a hajlott gerincű emberek végzik, akik még a legszelídebb szellő előtt is hajlandók térdet hajtani, ha az ígér nekik valami kevéskét. Isten mentsen meg benneteket attól, hogy ti is szaporítsátok azok számát, akik alig várják, hogy valami félisten előtt térdre omolhassanak. Igen, e négy kívánság fakad fel szívemből, ha jeligéitekre gondolok. De van még egy kívánságom is, mely abból fakad, hogy Anyák-napja közelében történik ballagástok. Nem sokkal halála előtt József Attila ily vakmerő szeretettel gondolt halott anyjára: "Istent alkotok,...hogy élhess, hogy teremtsen mennyit, hogy jó legyek s utánad menjek. "Hát ha ti fiatal éltetek e fontos pillanatában azért tökélitek el magatokat a jó úton járásra, hogy örömet szerezzetek anyátoknak, ... akkor mit mondjak? Azt mondom: akkor jó utatok lesz! Gratulálok édes mindnyájatoknak! Vági László

<<< Vissza