Legutóbbi írásomat így fejeztem be: "Próbáljunk meg jól imádkozni, hogy "Béke, jöjj el már!"" Most meg, a választások utáni éjszakán azt merészelem tanácsolni minden jó polgártársamnak: ha tényleg szeretnénk békességre jutni, akkor próbáljunk meg nagyon jól gondolkodni! Eszünkkel és nem a szívünkkel. Főleg nem elfogultságok mentén vagy irányítása alatt. Az már eldőlt, hogy politikai értelemben ki a győztes, és ki a vesztes? Kiknek van jó okuk a csalódásra és kiknek az örvendezésre? Ezzel tehát nem érdemes tovább foglalkoznunk, vagy netán még az Úristent, meg a magyarok nagyasszonyát is kérdőre vonnunk. Hanem inkább arra próbáljunk meg koncentrálni, hogy vajon a győzelem csak politikai győzelem volt-e, a vereség pedig csak politikai baleset? Nem volt-e véletlenül fontos, sőt netán döntő szerepe az erkölcsi tényezőnek? Ismerjük a mondást, hogy "a stílus maga az ember." Szinte közhely ez, de attól még nagyon igaz lehet. Nem az történt-e 2006. április 9-én és 23-án, hogy megmérkőzött egymással nem a "tizenkilenc" és az "egy híján húsz", hanem két egymástól kimutathatóan eltérő stílus? Vagy netán a hazaszeretet különböző megfogalmazása és megélése? Aztán azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy a társadalom tragikus megosztottságának csak az volt-e az oka, hogy mi magyarok "már csak ilyenek vagyunk", hanem az is, hogy a megosztottsághoz pártpolitikai érdek is kötődött, ezért inkább volt mesterséges, mint természetes? Én, mint sok mindenen átesett lelkipásztor azon is elgondolkozom: miért vált sokak gondolkodásában a vallás politikává, a politika meg vallássá? Miért kellett egyre jobban tartanom attól, hogy evangéliumi elkötelezettségű igehirdetésemnek egyre többször adnak pártpolitikai tartalmat. Mintha az egyszerűen emberi vagy keresztény morálnak jobb avagy baloldali értelme lenne. Vagyis: nézetem szerint az lenne jó, ha nem az lenne az érdekes, hogy ki a nyertes és ki a vesztes, hanem: ha nyertes lenne az egész társadalom. Ha felülkerekedne az a nézet, hogy ez a választás arról szólt: az ország kijelölte, kiket akar a nemzet kormányában látni, és kiket a szükséges ellenzékben. Az ellenzéki szerephez is a nép bizalma szükségeltetik. Azért itt nem ítélkezés folyt, hanem szereposztás. Április két vasárnapján nem nagypéntek történt hazánkban, ahol az volt a kérdés, hogy ki Jézus és ki Barabás. Aki így fogta fel a dolgot, az nyugodjon meg, s az országgyűlési munkamegosztást annak tekintse, ami; s kívánjon minden képviselőnek jó egészséget és nagyon sikeres munkát a törvényhozásban. Ha valami ilyesmi fog napjainkban történni sok magyar lelkében, akkor lehet, hogy a Bélák idei névnapja történelmi nappá lép elő. Sárkányölő Szent György pedig hozzákezd dolgához a gyűlölködés fenevadja ellen. Vági László

<<< Vissza