Koszt György ny. tűzoltó alezredes a Szentesi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság nyugállományú parancsnoka április 4-én, hosszan tartó betegség után hunyt el. Temetése április 14-én, 14 órakor volt a Szentesi Kálvária temetőben - tűzoltói tiszteletadással. Koszt György 1948. február 1-jén Mezőkovácsházán született. Általános iskoláját Mezőhegyesen végezte, első munkahelye az Állami Gazdaság volt. 18 éves korában jogosítványt szerzett és a Budapesti Térképészeti Vállalatnál helyezkedett el. Innen Csongrádra került, 1967-69-ig töltötte sorkatonai szolgálatát. A leszerelés után, családi indíttatásra a zuglói tűzoltóságra szerelt fel hivatásos tűzoltónak 1969-ben. 1970-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait a fővárosban. Eközben egy éves próbaidejét töltötte, melyből 6 hónapot a központi javítóműhelyben is szolgált. Gépkocsivezetői beosztásba került, majd 1974-75-ig TAP előadói beosztást látott el. 1978-ban tűzoltó tiszti iskolát végzett, elöljárója javaslatára. 1978. július 1-jével megkapta első tiszti rendfokozatát, alhadnaggyá léptették elő. 1978 őszén Moszkvában tűzoltómérnöki képzésben részesült, azonban betegség miatt tanulmányait be kellett fejeznie. 1979. január 1-jétől a Fővárosi Tűzoltóság VIII. kerületi parancsnokságára került előadói beosztásba. 1979. június 1-jétől egy új területtel, a tűzmegelőzéssel kezdett foglalkozni. 1981-ben vezetői utánpótlás biztosítása érdekében a szentesi parancsnokságra helyezték. 1983. szeptember 15-től parancsnok-helyettesi beosztásba került, majd 1989. december 1-jétől a szentesi tűzoltóság parancsnoka. Közben, 1988-ban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán diplomát szerzett. Tűzoltói pályafutásával párhuzamosan családot alapított, két gyermekük született, egy harmadikat örökbe fogadtak. Parancsnoki tevékenysége során új alapokra helyezte Szentes és vonzáskörzetének tűzvédelmét. 1993-tól szervezte a gépjármű-állomány cseréjét, új műszaki mentőszer beállításával, majd a gépjárműfecskendők cseréjével, még az önkormányzativá válás előtt teljesen újszerű szerállományt állított készenlétbe. Megszervezte az önkormányzativá válást, és a képviselő-testület 1996. január 1-jétől határozatlan időre megerősítette parancsnoki beosztásában. Az általa irányított tűzoltóság több mint 10 éven keresztül képviselte Csongrád megyét az országos tűzoltóversenyen. 1997-től a szakmai vetélkedőben látott új lehetőséget a parancsnokság középmezőnyből történő kimozdítására. A folyamatos felkészítő munka eredményeképpen kétszer országos 3., majd 2., 2003-ban pedig országos 1. helyezést ért el az általa felkészített állomány. Ezt a sikert saját maga is szakmai csúcsként könyvelte el, így a felső korhatár közelében nyugállományba helyezését jelentette be, és 2004. december 30-án nyugállományba vonult. Kiemelkedő, karizmatikus vezetői egyéniség volt, aki képes volt lendületét, teljesítőképességét, életerejét környezetére is kisugározni, átadni. Tele alkotóvággyal, elképzelésekkel, tervekkel vonult nyugállományba, melyet 2005 második felében jelentkező betegsége sajnos nem engedett beteljesülni. 2006. április 4-én méltósággal viselt hosszú szenvedés után ápoló családja körében hunyt el. Szolgálati ideje alatt megkapta a Tűzbiztonsági Érem ezüst és arany fokozatát, a Haza Szolgálatáért Érem bronz fokozatát és Tűzoltósági Tanácsosi címet. A Belügyminiszter több esetben emléktárggyal jutalmazta - Emlékgyűrű és Dísztőr. Parancsnoki munkájának méltó befejezéseképpen mintegy megkoronázva azt, létrehozta az Állandó Tűzoltó Történeti Kiállítást, példát mutatva ezáltal valamennyi tűzoltónak, hogy a múltunkat becsülnünk kell, hogy legyen jövőnk.

<<< Vissza