Dr. Horváth György a könyvtárban kedvenc szerzőjéről beszélt. A magyar irodalom remekei sorozat legutóbbi előadása Hunyady Sándorról szólt. Talán kevésbé ismert, nem tartozik a nagy klasszikusok közé, noha korában, a XX. század 30-as, 40-es éveiben ismert és elismert írónak számított. Miért éppen Hunyadyról tartott előadást dr. Horváth György? Egy élményt mesélt el: valamikor a 60-as években látta a szegedi színházban a Feketeszárú cseresznyét. A színdarab olyan hatással volt rá, hogy még ma is szívesen emlékszik vissza rá. Különösen a kertbarátokkal való temerini utazás után, ahol hasonló élmény fogadta: szerbek és magyarok éltek egymás mellett úgy, mint a Hunyady-darabban. A magát amatőr irodalmárnak tartó gyógyszerész lelkesen mutatta be azt a kort, melyben egyik kedvenc írója élt. Hunyadi Sándor igazi szerelemgyerek. Édesanyja, Hunyady Margit egy erdélyi nemes család "eltévedt" leánya, a kolozsvári színház ünnepelt színésznője volt. Apja, Bródy Sándor ismert újságíró és novellista Pesten. Bródy egy színikritika megírásáért utazott Kolozsvárra, és ott is maradt 15 hónapig. Ez alatt az idő alatt született meg 1890-ben a Feketeszárú cseresznye írója. A szerelem gyorsan elmúlt, a szülők különváltak. A fiút szigorú vallásos nagyanyja nevelte, így apjával is csak 10 éves korában találkozott először. Akkor szinte sokkot kapott az igazságtól: apja egy zsidó kereskedő családból származik, s ő valójában törvénytelen gyerek. Apjával - talán ezért - ekkor még semmilyennek sem mondható a kapcsolata. Akkor sem változik sokat, amikor anyja meghal, és apja családjához költözik. Megtűrik, de nem tekintik családtagnak. Ennek ellenére Bródy révén bejáratos lett a nyugatosok közé, személyesen ismerte Babitsot, Kosztolányit, Tóth Árpádot Zaklatott életet élt, ha volt pénze, szállodába költözött, ha nem volt, nyomorgott és éhezett. Minden személyes holmija egy hajókofferbe belefért. Kívülállóként szemlélte a világot, még öngyilkosságot is elkövetett, csakúgy, (mint apja) ám remegett a keze, és a golyó a tüdejébe fúródott. Ott is maradt élete végéig Újságíróként dolgozott, s mellette kisebb nagyobb novellákat írt. Az első igazi elismerést 1930-ban a Feketeszárú cseresznye hozta meg számára. A színmű nagy sikert aratott a Vígszínházban, ahová további színdarabok megírására kérték fel. Elismert szerző lett, regényei, novellái jelentek meg, sőt, filmek forgatókönyvének elkészítésére kapott megbízást. A mozilátogatók a Lovagias ügy, a Három sárkány, a Havasi napsütés, és a Bakaruhában című filmekből ismerték meg a nevét. A sikerei ellenére továbbra is szűkösen élt, egy pici szobában, mindene a hajókofferben. Családja nem volt, golyóval a tüdejében halt meg 1942 őszén Budapesten. VÉ

<<< Vissza