Március 27-e, hétfő. Éjfél után egy óra. Kiment az álom a szememből. Fel kell kelnem. Ruhát kell kapnom magamra. És írnom kell valamit a tegnap előtti napról. A szombatról. A Gyümölcsoltó Boldogasszony szép napjáról. Mikor a katolikus keresztények még meglévő hite arra az "Egy csöpp emberségre" gondol, mely a szó biológiai értelmében beindult egy názáreti fiatal hajadon méhében. E szép nap számomra úgy kezdődött, hogy a fél hetes hírek után megszólalt a Kossuth adón a történésznő, Schmiedt Mária hangja, s mondott néhány okos szót "Egy csöpp emberség" címszó alatt. Azt aztán már nem tudhatom, hogy a történésznő látta-e még aznap, amit sok magyar láthatott az m1 képernyőjén: a miskolci evangélikus templomban püspököt avatnak, és a fenségesen egyszerű liturgia keretében katolikus főpásztorok - egymás után - imádkoznak kézrátétellel áldást az új protestáns püspök fejére. Nem tudom, hogy hány magyar ember érezhette ki ebből a nem akármilyen egyháztörténelmi eseményből annak az "Egy csöpp emberségne" a hatalmát, aki így tud semmivé tenni több százados nézeteltéréseket. Csak remélni tudom, hogy sok jó magyar ember örült ennek a látványnak, s nem kevesen gondoltak arra, hogy ennek az egyházi eseménynek éppen jókor van jó üzenete az egész magyar társadalom felé. Igen, éppen jókor! Mikor a felelősen hazát féltő magyar lelkiismeretek azt kérdezik: 2006 áprilisában elég lesz-e "egy csöpp emberség" ahhoz, hogy a választópolgárok ne maguk ellen éljenek demokratikus jogaikkal? És mert tegnap előtt éppen egy egyházi esemény tudta felhívni a figyelmet a jól működő emberség erejére, ezért azt is kérdezem: vajon beindul-e a magyar lelkekben "két csöpp felelősségnél is több felelősség" ahhoz, hogy a választások eredményeképpen "kitörjön a béke" megrongált idegzetű hazánkban? S ehhez hozzá fognak-e járulni a magukat hívőnek tartó keresztények? Hogy helyreálljon az a jó hírük, melyre - valljuk be - sok szégyent kentek az elmúlt évtizedek? Nagyon szeretném, ha ez ügyben reményeim nem lennének hiábavalók, s nem lennénk vétkesek abban a bűnben, amit Pál apostol így ír le: "...viszket a fülük, elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek." Ha túléljük a mesék invázióját, akkor elmondhatjuk majd Európának: "Íme, lássátok: tehetséges nép vagyunk mi, mert meg tudjuk különböztetni az ördög testét a ruhájától. Ugye nem gondoltátok volna, hogy ilyen jó a szemünk? Azért működött jól a szemünk, mert két csöppnél több felelősségtudatot csöpögtettünk bele. Csodálkoztok rajtunk? Mi még jobban magunkon!" Kora hajnali két óra húszkor további jó alvást és szép álmokat kívánok minden kedves olvasónak! Vági László

<<< Vissza