Kulbert György (középen) és a Végtelen történet. (Fotó: Vidovics Ferenc) Kulbert György most a letisztulás korszakában faragja csodálatos és kifejező szobrait, melyekből kiviláglik a szegvári alkotó Istenhez fűződő viszonya, de a fizikai valóság támasztotta elvárások is. Sokára fedezték fel Kulbert György tehetségét, pedig régóta mutatkozik be kiállításokon, legutóbb Szentesen a városi könyvtárban önálló tárlata nyílt a 41 éves faszobrásznak. Szegváron, a "nyugalom szigetén" kezdett farigcsálni, még gyerekként. Amikor kárpitosként a műalkotások mellett sablondarabokat is készített, érezte a művészet hiányát. Sorsfordító esemény történt vele 14 évesen: kómához vezetett cukorbetegsége. Megváltozott lelki attitűdje az érzékelésének átalakulását hozta, azt a gondolatot, hogy miért kapta feladatul a földi életet. A lelki változások azonban nem azonnal hoztak eredményt, a művésznek húsz év szükségeltetett munkásságát korszakokba rendezni. A népinek nevezett korszakban ismerőseit, a hozzá közel álló embereket mintázta, a káosz-korszak spirituális formában, egy szobron belül ábrázolja a lét minden síkját. Ismét betegség, a nem rég bekövetkezett infarktus, s a klinikai halál állapota eredményezte a harmadik szakaszt. Ezt a letisztulásnak nevezi az alkotó, melyben tudatának teljes kitágulása megy végbe, egységtudat alakult ki, derül ki az őt pszichológus szemmel néző Csizmadia Ágnes természetgyógyász jellemzéséből. A káoszt Kulbert művészetében a Végtelen történet című alkotása zárja, mely azonban még félkész állapotban látható a könyvtár kiállítótermének közepén, a másik két korszak jellemző alkotásai között. Másfél éve dolgozik a szobron a művész, belefaragva a teljes felemelkedést szimbolizáló földgömböt, továbbá angyalokat, imát, s egy meghasadt szívet. - Sokunknak meghasad a szíve, valamilyen formában, - vallja Kulbert György. Ez egy emberi kód, nagyon kevesen élnek így, - irigylem is őket, mert én még nem tudok így élni - hogy nem nyitják ki a titkok kapuját, ami bennük van, csak magukban tartják. Ezért van annyi beteg ember, ezt kellene valahogy feloldani, ha megvan hozzá a kulcs. György zenészként is ismert, több zenekarban játszott már, de a fő vonalnak a szobrászkodást tekinti. Arról, hogy a két kifejezési forma más-más elmélyülést kíván-e, azt mondja, egy és ugyanaz, csak vizuálisan különböznek, s nem számít fizikai munkának a szobrászat. - Akinek megadatik Istentől, hogy azt csinálhassa, amit szeret, az nem tűnik nagy tehernek, sőt éjjel-nappal azt csinálná. A kiállításon egymás mellett megfér a kisméretű Testbezárt lelkek és az embernagyságú szobor, az Érzés. Az alkotó szerint őt a szobor vezeti a mérethez. - Ez az igazi művészet: amikor nem én diktálok, hanem maga a természet, a természetesség. A fa mondja meg azt is, mi akarok lenni, mi van bennem, - teszi hozzá. Elaprózta életét, fogalmaz Kulbert György, s ez alatt azt érti, szeretne maradandót alkotó művészek - Picasso, vagy Van Gogh - közé tartozni. Aprópénzért adta oda az értékeket, erre a fizikai világ kényszerítette. - Most azt mondom: bízom Istenben, és abban, hogy erre nem lesz többet szükség. Sokáig szeretek dolgozni egy szobron: amikor mondja, hogy csináljam, akkor csinálom. Darók József

<<< Vissza