A városi középiskolák utolsó szalagavatóján két végzős osztályon volt a sor, hogy jelképesen elbúcsúzzon az iskolai évektől. A Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola érettségizőinek élményeit diákszínház és vetítés tette felejthetetlenné az ünnepségen. A sportcsarnokban felsorakozott, ünneplőbe öltözött fiatalokat többen is köszöntötték, előbb Farkas Sándor országgyűlési képviselőtől hallhatták a biztatást: tanuljanak tovább, nagy szükség van rájuk a magyar társadalomban. A műszaki tanulmányokat folytató diákokhoz szólt Szirbik Imre polgármester is. Egy régi, a Kandón vele megesett történet tanulsága szerint egy műszaki sosem magyarázkodik, ha működik a készülék, rendben van, ha nem, meg kell csinálni – ezt a polgármester egy életre megtanulta. Nagy Gyuláné, az iskola igazgatója ünnepi gondolataiban kifejtette: a diákévekből kilépni készülő fiatalok életének egyik fontos eseménye a szalagavató. A diákokra döntés vár, és meg kell tenniük az utolsó erőfeszítéseket az érettségi előtt. Ha évek múlva a fiók mélyéről előkerül az aznap este feltűzött szalag, szembesülhetnek azzal, mit adott az iskola. Az igazgatónő azt kívánta: a következő célig legyen felhőtlen a diákélet. Az ünnepélyes szalagtűzést versek kísérték, a 11-esek nevében Orosz Helga Reményik Sándor: Akarom című versét, a 12-es Ugrai Stefán Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dalát szavalta. – Itt vagyunk, két különleges osztály, – fordult diáktársaihoz és a hozzátartozókhoz a végzős Lőrincz Gábor. Hoszszú történetbe kezdett első iskolai napjuk felidézésétől, mígnem a csodált negyedikesek nyomdokaiba nem léptek, s az érettségire való felkészülés megkezdődött. Az ünnepélyes pillanatok után az est második felvonására könnyedebb műsorszámokat szerveztek, ilyen volt a zenés emlékkönyv. Képek jelentek meg a kivetítőn, vidám arcokat iskolapados fotókkal váltakoztatva, aláfestésként Cipő és a Republic kórusa dalolt: „Segíts rajtam, ne tévedjek el, Emelj fel, a naphoz emelj fel!“ Közben 12 pár gyülekezett, s angolkeringőjükben gyönyörködhettünk. A szalagavatók elmaradhatatlan színfoltjaként a Szilver táncosai, később az Akrobat Tánciskola növendékei is bemutatóztak. Az iskola színjátszó köre a csarnok közepére tantermet varázsolt, s kifigurázták a tanár-diák viszonyt. Tanári kulcs is repült a nebulók közé, amin a közönség jót derült, felismerve, kire utal a jelenet. A megismételt keringő végén az elsötétülő csarnokban a párok mellett mécsesek gyúltak. D. J.

<<< Vissza