Minden iskola életében egyik legfontosabb esemény a sikeres volt tanulóinak vissza-visszalátogatása. Ez mindenfajta erőltetett minőségbiztosításnál jobban mutatja, mennyire alapos és eredményes a képzésük. Művészeti iskolák esetében mindez fokozottan érvényes. Statisztikai és egyéb papírhalmazok kitöltése nélküli megmérettetést vállalja évről évre a zeneiskola a volt növendékeinek hangversenyével. Február közepén, farsangfarka felé haladva, majd két órás műsor keretében kaptunk képet és hangot arról, hogy hol tartanak a valaha innen elindult gyerekek. Zenei középiskolából, főiskoláról, egyetemről jöttek haza, hogy szép és változatos műsorral szórakoztassák a szép számú közönséget. Más-más képzési szintből adódóan vegyes volt a színvonal. Volt akiket még megtréfált a hangszer, talán nem mindenki mozgott otthonosan a színpadon, olykor még a meghajlás is akadozott. Viszont mindegyik produkció mögött érezni lehetett a komoly (több éves) munkát, én ennek örültem a legjobban. A megszólaltatott hangszerek jól mutatták a zeneiskola erősségét, hisz a 12 műsorszámból csak egy vonós volt a többi fúvós, illetve zongora. Néhány nappal korábban a művészeti iskola farsangi műsorában nagyon szép, fiatalokból álló vonós zenekari produkciót hallhattunk, ugye lesz közülük egy-egy hegedűs is, aki szólókarrier felé kacsingat? Hegedűn kívül nekem nagyon hiányzott az ének, mert azért az emberi hang az egyik legszebb hangszer. Tv-ben folyik a könnyűzenei énekes verseny, melynél egy-egy műsorszám után a zsűri "kifekszik", teljesen odavan a "fantasztikus tehetségektől", akiknél igen gyakran hiányzik a zenei előképzettség és a napi több órás gyakorlás. Tudom, a zseniknek minderre nincs szükségük, bár a kottaismeret általában nem szokott akadály lenni. Ilyen mesterséges sztárolást nem is lehet összevetni a növendékhangversennyel, hisz ott a zsűri eleve kiszűri, aki komolyabb műsorral lép fel, mintha zavarná őket a zenei előképzés. Az ilyen fellépőknek maximum egy különdíj járhat csak. Tudom, az alapfokú képzést adó iskoláknak nem az a céljuk, hogy művészeket neveljenek. Az a legnagyobb eredmény, ha minél több gyerekkel ismertetik meg az alapokat és szerettetik meg a művészeteket, jelen esetben a zenét. Az már a tehetségen, szorgalmon, családi segítségen, ösztönzésen múlik, hogy lesz-e valakiből komolyabb mester (művész) vagy marad lelkes amatőr. Dr. Horváth György

<<< Vissza