"Kossuth a magyar történelem megoldatlan alakja" - vallja dr. Pelyach István egyetemi tanár. A szegedi egyetem történésze a könyvtárban azt a kérdést boncolgatta, vajon miért alakult ki már életében Kossuth kultusza. Miért olyan kedves személye a magyar nép számára? Talán nincs is olyan magyarországi település, ahol ne lenne utca, tér, iskola, vagy más középület róla elnevezve, s nevét - Petőfi mellett - mindenki ismeri. Kossuth a húszas éveiben járt, amikor bekapcsolódott a politikába az 1830-as években. Akkor a zempléni megyegyűlést tájékoztatta a pozsonyi országgyűlés eseményeiről. Szónoki képességei már ekkor megmutatkoztak, lelkesedése már akkor maga mellé állította a reformpártiakat. Így egyáltalán nem meglepő, hogy amikor később írásai hangvételéért bebörtönözték, gyűjtést szerveztek családja megsegítésére. Kossuth ereje abban rejlett - véli a történész, hogy felismerte, a közvéleményt mindenről tájékoztatni kell. "Minden a népért, és mindent a nép által" - hangoztatta Kossuth. Újabb és újabb eszközöket talált céljaihoz, így szabadulása után a Pesti Hírlap szerkesztőjeként az első oldalon megjelent vezércikkeivel újságírói műfajt is teremtett. Ismertsége akkor is emelkedett, amikor felkarolta a magyar ipar ügyét. A Védegylet tagjai megfogadták, hogy hat évig csak magyar árut vásárolnak, ezzel is a magyar ipart védik. A Védegylet azonban hamarosan olyan szervezetté vált, mely magába tömöríti mindazokat, akik kiállnak a reformeszmék mellett. Népszerűsége ekkor már akkora, hogy az 1848 áprilisában felálló felelős magyar kormányból neve ki sem maradhatott volna. Ő lett az országgyűlés előtt a "kormány szóvivője", vagyis szinte minden törvényjavaslatot ő terjesztett elő. Így szavaztatta meg az újoncállítást is, noha a kérdés a honvédelemhez tartozott és nem a pénzügyhöz, melynek minisztere volt. Pelyach István szerint kultusza tovább emelkedett akkor, amikor a haza védelmében toborzó körútra indult. Szívhez szóló beszédeinek hatására tízezrek álltak be katonának, s énekelték a róla szóló dalokat. (pl. Kossuth Lajos azt üzente) Itt a történész megjegyezte, ha olyan gyászos hangon énekelték volna akkor, mint ma, nem sokan fogtak volna fegyvert A szabadságharcban kiadott "Kossuth-bankókat" csak azért fogadták el, noha a pénz értéktelennek bizonyult, mert a neve garanciát jelentett. 1849-ben, a világosi fegyverletétel előtt két nappal lemondott kormányzóságáról, és külföldre menekült. Az emigrációban a hazatérését szervezte, kereste azt az európai szövetségest, akivel visszaállítják a magyar szabadságot. A magyarok pedig nem felejtették el "Kossuth apánkat", aki az állandóság és a függetlenség szimbólumaként ébren tartotta 1848/49 eszméjét. Közel 45 évig volt hazájától távol, mégis megmaradt a magyarok emlékezetében. Amikor 1894 tavaszán meghalt, temetése napján megállt az élet Budapesten, a koporsóját szállító hintót tízezrek kisérték utolsó útjára. Életének feldolgozására megszámlálhatatlan könyv született, történelmi szerepét - sajnos - az aktuális politika is befolyásolta. Pelyach István Andics Erzsébet 1952-es munkáját idézte, melyben a szerző Kossuth munkásmozgalmi harcát fejtegette az árulók elleni harcban. Zimándi Ignác törökbálinti esperes pedig ítélőszék elé szerette volna állítani a politikust, róla írt vaskos könyveiben azt bizonygatta, Kossuth milyen kárt okozott Magyarországnak. A szegedi történész ezeket a munkákat nem kívánta értékelni, csupán arra hívta fel a hallgatóság figyelmét újra, hogy Kossuth alakja a mai napig megoldatlan probléma a történészek számára. Vanó Éva

<<< Vissza