Pitti Katalin fellépett Kaposy Miklós kabaréjában is. A közelmúltban egy hét alatt két helybeli rendezvényen is fellépett Pitti Katalin. A város szülötte, a Liszt Ferenc-, és Déryné-díjas, Városért-emlékérmes operaénekes a megyeházán, a konferencia központ ünnepélyes megnyitóján énekelt és szavalt, a városunkban rögzített rádiókabaré felvételén pedig kész volt humort is csempészni műsorába. A művésznővel a színházban készült az alábbi beszélgetés. Megosztotta velünk hitvallását is. - Minden fellépésemre oda illő programmal megyek, s ez másfajta felkészültséget igényel. Például itt a Csárdáskirálynőből adtam elő részletet, amit évekkel ezelőtt énekeltem utoljára, úgyhogy tegnap csak ezt gyakoroltam, míg az egy héttel korábbi programot mindig műsoron tartom - vallja be az énekesnő a kabaréfelvételt követően. A kérdésre, hogy a humor mennyire köszönt vissza pályáján, azt válaszolja Pitti Katalin, soha nem volt ilyen szerepe. Kaposy Miklós, a kabaré szerkesztője viszont ezúttal valami vidámat kért tőle. - Mondtam is Miklósnak, amiket én énekelni szoktam, azokban búbánatos fájdalmak és nagy sorsok vannak. Operettet pedig legalább tíz éve nem játszottam. A gyerekkorát Szentesen töltötte az énekesnő, akkori élményeiből is felidézett néhányat a színpadon, az interjúban pedig folytatta az emlékezést. - Tíz éves koromig laktunk itt, aztán édesapám úgy döntött, felköltözünk Budapestre. Kevés dologra emlékszem már. Az Ady Endre utcában laktunk, a házunk udvarában tanultunk meg biciklizni húgocskámmal. Később Pestről mindig ide jöttünk a nagymamához nyaralni, a Zrínyi utca 35-ben lakott, amíg élt. Azok voltak a legszebb élményeim. Strandoltunk egész nap, a nagymamám finom főztjeit ettük, szeretetében fürödtünk. Városunkban szerezte első zenei élményeit, itt kezdte tanulmányait a zeneiskolában. A Köztársaság téri általánosban kiderült, szívesen mond verset, rögtön fel is karolta az ottani irodalomtanár. Énekelt szólóban, kórusban is. Abban az időben rendeztek kulturális seregszemléket, melyeken megmutatkozhattak a tehetséges gyerekek, Pitti Katalin minden évben indult, s nyert is. - Tulajdonképpen az életem ezzel telt, de az első lökést édesapám adta. Emlékszem, amikor az iskolában Petőfi Füstbement tervét adták fel megtanulni, és ő este kikérdezte. Persze, mondja az ember a maga módján, édesapám pedig - aki a gimnáziumba járt, és a megyeháza teraszán is mondott verset diákkorában - elmagyarázta, hogy kell elmondani: minden sornak belső monológja van, abból sűrűsödik ki, amit a költő megírt, s hogy élettel, képekkel kell televarázsolni minden sort. Aztán ő volt legjobban ellene, hogy művészi pályára menjek. Később viszont nála büszkébb édesapa nem volt. Féltett is, hogy vigyázzak jobban magamra, az energiáimra, mert mindig nagyon sokat és nagy intenzitással dolgoztam, másképp nem is tudom elképzelni. Vagy mindent adok, vagy semmit. Mégsem dacból lett énekes. - A pálya hívott engem, ez nekem tényleg hivatásom. S a tálentumot, amit ránk bízott a Jóisten, kötelességünk hatványozottan visszaadni, azzal jól gazdálkodni. Ugyanakkor a tehetség önmagában az életünket is megeheti, áldozatokat követel. Sokat olvashattunk-hallhattunk házasságairól. Többször már nem, ugyanis túl van egy újabb csalódáson. - Van egy gyönyörű unokám, őérte élek, a férfiakkal befejeztem, - jelenti ki határozottan. Egy operaénekesnő élete érdekes, izgalmas világban zajlik - de csak a kívülállók szerint, véli a művésznő. - Mindennapos küzdelem, mert ami tegnap sikerült, nem biztos, hogy ma is fog. Nem lehet eleget gyakorolni, s hozzá rengeteg bátorság is kell. Nem adják ezt ingyen, csak úgy néz ki. De az életben sincs semmi, amiért ne hoznánk áldozatokat. A legszebb dolgokat csak akkor kaphatjuk meg, ha azért kellő alázattal tettünk... Jönnek ajándékok is, mindig akkor, amikor nem érdemeljük meg. Mint ahogy a pofoncsapásokat is a legváratlanabb pillanatokban kapjuk. Oka van, hogy miért akkor. Maximálisan hiszek abban, hogy életünk során, ha nagyon akarunk valamit, mindent elrontunk. Amikor rábízzuk a Teremtő kezére, az örök és láthatatlan törvényekre magunkat, és bízunk abban, hogy mindent megkapunk, ami szükséges és fontos, kellő időben meg fogjuk kapni. Darók József

<<< Vissza