Jó 30 évvel ezelőtt, a 70-es években találkoztam először dr. Szalva Péterné Erzsikével, amikor a kutatóba jöttem dolgozni. "Ne féljen semmitől, jöjjön hozzánk bátran dolgozni, szeretettel várjuk, mi egy nagy család vagyunk." - ezek voltak a fogadtatás szavai. Bő 10 évet dolgoztunk együtt, módom volt megfigyelni, ahogy a Szalva házaspár élt. Reggeltől estig a kutatásnak szentelték életüket. S, hogy e munka még sem tűnt elviselhetetlen robotnak, az Erzsikének köszönhető, aki kedves szeretettel "szolgálta" férjét, lesve minden kívánságát. Péter bácsi olykor nehéz természetét nemcsak elviselte, hanem az így kialakult feszültségeket ügyesen tompította, elsímitotta. Legalább akkora, ha nem nagyobb szerepe volt férje mellett abban, hogy a Kutató Állomás létrejöhetett, és enynyi fajtát tudtak összegyűjteni, nemesíteni. Az ő esetükben nagyon igaz a szólás, hogy egy házasságban a férfi a fej, az asszony a nyak, s a nyak mozgatja a fejet. Erzsike különösen sokat tett a fajták és így a kutató megismertetéséért, hisz a hazai és a külföldi kiállításokat mind ő készítette elő, és erre specializálódott munkatársaival rendezték be. Nagyon sok energiát fordított a zöldségfélék, különösen a paprikafélék feldolgozására, tartósítására. Nevéhez fűződik a kuriózumnak számító paprikapálinka készítése is. A 90-es évek vége felé szorosabbá vált a kapcsolatom a Szalva házaspárral. Nemcsak a múltról beszélgettünk sokat, hanem az elkövetkező tervekről is. Az ekkori találkozásoknál már alig esett szó a kutatóról, ez egy örökre fájó pont maradt meg bennük, ahogy onnan el kellett jönniük. A tervek mellett mind többet került szóba a betegség, mely számukra a munkát és a terveket akadályozó rosszat jelentette. 2002-ben özvegyen maradt Erzsike, milyen érdekes akkor is február volt, hűen ápolta férje hagyatékát, emlékét. Hosszas beszélgetések után vett rá, hogy írjam meg a kutató történetét, mely a Kutató Állomás mellett természetesen a Szalva házaspár életéről is szólt. Erzsike néni alig várta, hogy egy-egy fejezet elkészüljön s lektorálhassa, pedig már jelentkezett a betegsége. Hérekleitosz szerint az élet olyan mint a tűz, mely fellobban mértékre és kialszik mértékre. Kérdés, hogy közben hagy-e nyomot. Dr. Szalva Péterné Juhász Erzsébet munkásságával, barátságos modorával, lakóházuk egy részének múzeummá alakításával komoly és maradandó örökséget hagyott hátra ránk, kérdés, tudunk-e élni vele? Erzsike néni halálával lezárult a Szalva házaspár életpályája, mely nemcsak küzdelmes volt, hanem sok sikert és elismerést is hozott, öregbítve a város és a szentesi kertészet hírnevét. Most rajtunk a sor, ugye nem felejtjük Őket! Dr. Horváth György

<<< Vissza