Úgy adódott, hogy e mostani írásomat jégtörő Mátyás napján olvashatják a kedves Szentesiek. Ha már ez a helyzet, nem tudom megállni, hogy ne idézzem meg a bibliai választásnak az emlékét, mely mindjárt a kereszténység első pillanataiban történt. Jézus tizenegy tanítványa kötelességének érezte, hogy a hűtlenné vált és öngyilkos Júdás helyét betöltse. Két férfiút tartottak méltónak. De hogy fölösleges vita ne zavarja meg életfontosságú egységüket, sorshúzásra bízták a döntést. Imádkoztak, és a sorshúzás eredményeként (Csel.126.) egy Mátyás nevű tanítvány lett az apostoli kollégium 12. tagja. Ők akkor biztosak voltak abban, hogy az eredmény Isten jeladása volt. Ám korunk embere hajlamos arra, hogy "nem Isten, hanem a lutri mondta ki a végső szót". Ezért aztán nem tartja kívánatosnak, hogy az áprilisban esedékes magyar országgyűlési választás és arra bibliai sorshúzás között bármiféle hasonlóság kimutatására történjék kísérlet. Nálunk nem a sors keze fog dönteni, hanem a kemény küzdelemben kialakult erőviszonyok mondják ki: kikre bízza a nép az ország sorsát. Nohát, ha ez valóban így lenne, akkor e cikk megírásának semmi értelme nem volna. Ám egy kettéhasított lelkű, dühös társadalom annak a veszélynek tette ki magát, hogy egy egészen kiszámíthatatlan kisebbség mondja ki a végeredményt. S, ha ez netán így történik, akkor ez nem volt szerencsejáték? Bizony ebben az esetben a sors szeszélye volt a döntőbíró, s akkor kérdezem: kellett ez nekünk? Így állnának össze egy remélt szebb jövendőnek feltételei? Egy óriási különbség tényleg van a bibliai és az áprilisi választás között. Az apostoli választók meg tudtak egyezni abban, hogy két tisztességes ember között kell meglelniük az odavalót. Napjainkban pontosan az a tragédia, hogy a jelölteknek még az elemi tisztessége is megkérdőjeleztetik: "az enyém tisztességes, okos; a tied buta, hazug és nem is normális". S mert ez így van, azért valóban a véletlenség és a kiszámíthatatlanság lesz a döntő bíró. Ezt a reális veszélyt mindenkinek látnia kell, aki elhiszi magáról, hogy magyar embernek és nem pártkatonának született. Még van néhány hét arra, hogy visszatérjen hazája szeretetéhez mindenki, aki népe helyett pártokba lett szerelmes. Március elsején a hívő katolikusok bűnbánatuk jeléül hamut szóratnak a fejükre. Jó lenne, ha az idén a hamvazkodás nemcsak vallási esemény lenne, hanem hazafias esemény is. Alázatos megtérés édesanyánkhoz, Magyarországhoz, ha már neki lettem gyermeke. Máskülönben e kis ország azt fogja kapni, amit általában a mostoháknak szoktak kiosztani. Petőfi, Vörösmarty, Ady és József Attila népe áprilisban vagy magára fog szavazni, vagy maga ellen. Ez ezer százalék! A befagyott lelkiismeretekben lesz-e jégtörés? Vági László

<<< Vissza