Harctéri sebesültek (1915) Ismét egy olyan személyiség életútját és munkásságát mutatjuk be, aki korában Szentes legismertebb és legtiszteltebb polgárai közé tartozott, de ma már a neve teljesen ismeretlen. Nem volt országos hírű feltaláló, nem vitt véghez világmegváltó dolgokat, "csupán" becsületesen élt és dolgozott, működésével elnyerve városa közmegbecsülését és szeretetét. Csák Béla zsidó családban született Szentesen 1881. február 11-én; szülei Czukkermann Ignác kereskedő és Hacker Róza. Alsó és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte; orvosi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte 1903-ban. Gyakorló éveit a fővárosi Szent Rókus és Szent István kórházakban töltötte segéd-, majd alorvosként. 1905-ben tisztiorvosi vizsgát tett. 1906-ban került haza Szentesre, ahol a Munkás Betegbiztosító Pénztár orvosává nevezték ki. Az első világháború kitörésekor nyomban behívták katonának; előbb zászlóalj orvosként, majd a szolnoki 68. gyalogezred ezredorvosaként szolgált. A harctéren tanúsított vitéz helytállásáért több magas katonai kitüntetésben részesült. Ezeknél bizonyára többre értékelte bajtársai elismerését, amelyet 1916 tavaszán dr. Vissnyovszky Rezső egy költői levélben közvetített felé. A terjedelmes írást az Alföldi Ellenzék c. helyi újság két részben leközölte, amelynek bevezető mondata így szólt: "Csák Béla dr. ezredorvosnak küldöm, kit ezer és ezer vérző hős imába foglalt, s ki nékem is elsősegélyt nyújtott az északi harctéren." Frontszolgálata idején Szentesen megüresedett a városi tiszti főorvosi állás, amelyet több kollegájával együtt ő is megpályázott. Otthoni népszerűségét jelzi, hogy fiatal kora ellenére 1915 júniusában nagy fölénnyel ő nyerte el az állást. Erről Lembergben értesült, ahová néhány nappal korábban vonult be alakulatá-val. Nem kapott felmentést a harctéri szolgálat alól, így csak 1917-ben foglalhatta el hivatalát. Tiszti főorvosi munkáját nagy szorgalommal, hivatástudattal végezte. Nevéhez fűződik az anyák és csecsemők védelmét ellátó Stefánia Szövetség szentesi fiókintézetének megalakítása 1922-ben, valamint a Bábaegylet szentesi és Szentes környéki fiókjának létesítése. E jelentős védőintézetek vezetését 1938-ig ő látta el. 1921-1937 között a Csongrád Vármegyei Orvosszövetség elnöke, az Orvosi Hetiszemle munkatársa, az 1930-ban alakult Szentesi Önkéntes Mentőegylet ügyvezető igazgatója. Éveken át tartott iskolán kívüli népművelő előadásokat az 1921 óta működő népfőiskolai tanfolyamon; az 1928-ban megjelent Szentes monográfiában ő írta meg a város közegészségügyéről szóló fejezetet. Sokirányú szakmai és társadalmi tevékenységének elismeréseként 1936-ban tiszteletbeli vármegyei tiszti főorvossá léptették elő. Évek óta betegeskedett, ennek ellenére példamutatóan ellátta munkáját. 1939. április 13-án is beteghez hívták. Bekötözte ápoltja sebét, jobbulást kívánva. "Munkáját végezvén, átment a másik szobába, leült egy székre, s a következő pillanatban egy hang nélkül lefordult a földre: meghalt. Orvosi kötelességét teljesítette s azután jött érte a halál" - tudósított a helyi újság Csák Béla tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról. Özvegye, felsőboldogfalvi Szőllősy Irén, és két árvája (Gida és Mária) siratta el a megboldogultat. A református egyház szertatása szerint temették el április 15-én, amelyre társadalmi különbség nélkül rengetegen gyűltek össze. A Kiss Bálint utca 12. sz. alatti gyászháznál Sebestyén Béla lelkész, a temetőben pedig Böszörményi Jenő lelkész végezte a gyásszertartást. Kanász Nagy Sándor polgármester az 1939. április 20-diki közgyűlésen méltatta dr. Csák Béla munkásságát, kiemelve, hogy: "Közszolgálatát mindég hivatásszerűleg fogta fel és teljesítette. Nagy tudással és nemes szívvel igaz hasznára volt a város közegészségügyének, és hűséges orvosa az arra rászoru-lóknak és szegényeknek egyaránt. Elhunyta nagy veszteség a városra, a tisztvise-lőkarra, a szentesi orvosi karra és a város társadalmára is." A polgármester indítványára a képviselő-testület jegyzőkönyvében megörökítették dr. Csák Béla elévülhetetlen érdemeit. Labádi Lajos

<<< Vissza