Egy sokoldalú író járt először városunkban. Szegeden él, írásait naponta olvashatjuk a megyei napilapban. Podmaniczky Szilárd íróval Körtvélyesi László beszélgetett. Cegléden született, érettségiig Jászkarajenőn élt, onnan került Szegedre, a főiskolára, ahol matematika szakon végzett. Nemrég fél évet Svájcban töltött művészeti ösztöndíjasként, itteni élményeiről is mesélt a közönségnek. Segítőkészséget, kedvességet, előzékenységet tapasztalt ebben az országban. Két hete belefogott egy regénybe, mely arról szól, hogyan él egy ösztöndíjas. A svájci környezetben újra verseket írt és a festményi világ hatására rajzolni kezdett. Rajzainak címet is adott, az absztrakt formáknak megpróbált érzelmes, átélhető jelentést adni. Ezeket dossziéba fűzve otthagyta ajándékba az alapítványnak. Nemrég kapott egy e-mailt, melyben az állt, hogy kiállítják őket Svájcban. Korán kezdett írni. Az irodalom-oktatás és saját írásai között nem lát összefüggést, az egyik fárasztotta, a másikat örömmel csinálta. A műszaki egyetemre jelentkezett, fél évig járt oda. Amikor már a századik csavart rajzolta, úgy gondolta, ez nem neki való, sokkal humánusabb dolog tanárnak lenni. Nagy élmény volt számára, amikor néhány évig a megyei napilap filmkritikáit írta. Úgy véli, a beszéd lehetősége, a képi megjelenítés és a zene összetett érzést tud nyújtani az embernek. A mostani filmszemlén is lesz egy film, aminek ő írta a forgatókönyvét. Arra a kérdésre, hogy mennyire kényszeresek a munkái, egy hasonlattal válaszolt: olyan ez, mint amikor egy repülőgépnek fel kell szállni. Addig hatalmas mennyiségű energiát fogyaszt el, amíg a levegőbe emelkedik, de aztán fent már sokkal könnyebb. Amíg belekezd az írásba és felveszi annak a világnak a pozícióját, amiről gondolkoznia kell, addig neki is nehéz. Felszállás után már könnyű a dolga. Sok mindennel próbálkozott az életben (például tanítással), de mindegyiknél azt érezte, hogy nem ez az ő dolga. Az írást érezte magához a legközelebb. Azok a pillanatok a leginspirálóbbak számára, amikor észrevesz egy olyan dolgot, amiből lehetetlennek tűnik, de mégiscsak meg lehet írni valamit. Néhány éve egy hirdetés ihlette meg: "Ekémet elcserélném egy zongorára." Elég valószerűtlennek találta, hogy valaki olyan helyzetbe kerüljön, hogy az ekéjét zongorára cserélje. De az az ember, aki feladta a hirdetést, komolyan gondolta, vagyis az életében el kellett jutnia erre a pontra. Ő megpróbálta elképzelni ezt a helyzetet és ebből született egy novella. Tizenegy könyve jelent meg eddig. Van egy vékony kötete, melynek címe: Képlapok a barlangszájból. Ebben rövid, 3-4 soros írások találhatók, csillaggal elválasztva. Összerakott belőlük egy könyvet és megkapta érte Az Év Kisprózája díjat. Ezután elkezdte keresni azt a formát, amibe az apró szövegeket újra bele tudná helyezni. Így jött a gondolat, hogy a Szép Magyar Szótárt írni kezdte az Élet és Irodalomba. Igazi szótár lesz majd belőle, 800 oldalon több mint 5000 szócikkellyel. M. A.

<<< Vissza