<<< Vissza

Régi pompájában a Megyeháza

2006. január 27.

 

A Megyeháza felújított épülete. Az ünnepélyes megnyitó napján, január 20-án délután kíváncsi emberek sokasága vette "birtokba" a patinás intézményt.

Többen be sem fértek a díszterembe. Ülőhely is csak a szerencsésebbeknek jutott. Ám mindannyian ámulva figyelték az ékes pompájában díszelgő épület belsejét. Mert nagyon szép lett az, amit belőle láthattunk: a levéltár, valamint a Konferencia és Kulturális Központ.

Szirbik Imre polgármester megnyitó beszédében így fogalmazott: a Megyeháza jelképe a városnak. Jelképezi apáink bölcsességét és áldozatvállalását, akik 130 évvel ezelőtt ügyes politikával idehozták a megyét, telket, téglát és cserepet ajánlottak fel, s megalapozták azt, hogy a város elinduljon a dinamikus fejlődés útján. Egy úton, melyet a romjaiból újjáéledt zsinagóga, a megszépült Városháza és Kossuth tér jelképez. Az épület klasszicista stílusában méltóságot, erőt, nyugalmat és önbizalmat sugárzó megjelenésével óvón zárja le a főtér keleti falát. Tanúja, alakítója, részese a város utóbbi másfél százada történéseinek.

- Hosszú volt a küzdelem. Ötször pályáztunk, két kormánynál, két parlamentnél - folytatta a polgármester. Végül a jelenlegi kormány a költségek 90 százalékának átvállalásával lehetővé tette a felújítást. Így lett jelképe a ház a teremtő összefogásnak, a városépítő gondolatnak, mely méltón megőrzi múltját, megbecsüli elődei munkáját, s azt tiszteletben tartva, szilárd alapra kíván közös jövőt építeni. Nem csak kövekből, nem csak épületekből, hanem emberi közösségekből, hiszen életet a köveknek csak emberek adhatnak. A művelt, a felkészült, tanult, és kulturált emberek.

A polgármester kitért arra, hogy az épület kapui a Magyar Kultúra Napján nyílnak ki. Nem véletlenül, mondta. "A város egykori romos épületeit a kultúra templomává tette. A zsinagógában ma a könyvtár működik, s a megújult Megyeháza ad otthont a múzeumnak és a levéltárnak. Köszönöm mindenkinek, aki ebben az alkotó folyamatban társunk volt. Köszönöm a tervezőknek, akik a rendelkezésre álló dokumentumok alapján az épületet visszaálmodták eredeti állapotába, s ugyanakkor beleplántálták a XXI. század technikai színvonalát. Köszönöm a megvalósítóknak, akik kezük munkájával bármilyen módon is létrehozták. Mindenkinek, aki tettel, szóval, egy bátorító mozdulattal hozzájárult ahhoz, hogy a szentesiek nagy közös álma valóra válhatott."

* * *

A Pavane táncegyüttes palotást mutatott be.

Nagy taps köszöntötte dr. Szili Katalint, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnökét. Beszédében szentesi emlékei közül visszaidézte azt a bizonyos szeptemberi napot, amikor a város főteréről fölnézve kijelentette: el kell, hogy jöjjön a megyeháza megújulásának ideje. Eljött! - mondta az elnök asszony, és itt ünnepelhetek Önökkel. Hozzátette, hogy főhajtással tartozik a szentesi közösség teremtőerejének, a szívósságának és életigenlésének. A város címerében is ezt szimbolizálja a pálma. Az Országgyűlés elnöke szerint a most felavatott kongresszusi központ, a kezdetektől az épületben működő levéltár és a hamarosan beköltöző múzeum a régió szellemi erejét erősíti.

- Az épületben Szentes történelme, története is benne van. Az a gondoskodás, ami az egészet széppé varázsolta. És benne van az öszszefogás, a közösség ereje, az együttműködés. Az állami gondoskodás, a kormányzati támogatás. Azt kívánom Önöknek, hogy minden álmuk valósuljon meg - fejezte be beszédét az elnök asszony.

Dr. Szili Katalin, a Parlament elnöke, az országot jelképező nemzeti színű szalagot, Szirbik Imre polgármester a várost jelképező kék szalagot összekötve avatták fel a megújult Megyeházát, és nyitották meg a Konferencia és Kulturális Központot.

Az ünnepélyes pillanatot a Pavane Táncegyüttes és a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola blockflőte együttesének bemutatója követte. Bácskai János, Berkes János, Gáspár Tibor és Pitti Katalin - Szentesről elszármazott művészek. Hogy mennyire szeretik szülővárosukat, az a csodálatos előadásukból is kitetszett. Műsoruk után a Szilver TSE táncosai keringőztek éppen, amikor Szirbik Imre felpattant a helyéről, és felkérte dr. Szili Katalint. Táncukat hatalmas tapsvihar kísérte.

Az avatás pillanata: a két szalag összekötése.

- Ma abszolváltuk azt a keringőt a polgármester úrral, amit közel 3 és fél éve egymásnak megígértünk - mondta az elnök asszony immár a sajtótájékoztatón. - Közel 750 millió forintnyi állami támogatással sikerült létrehozni az épület felújítását. Hiszem, ha egy településnek vannak igazi álmai, és nagy akarattal kívánja azokat megvalósítani, akkor sokkal könnyebb pályázati eszközöket hozzátenni. Ezek azok a dolgok, amelyek talán nagy befektetésnek tűnnek, de hosszabb távon hatóak. A térség megérdemel egy ilyen kulturális központot. A kultúra a tudomány az oktatás ápolása hozzátartozik az életünkhöz, ezek azok, melyek egy európai országban nem szabad, hogy a maradékelv alapján jöjjenek létre. Ami pedig a táncot illeti, csak az első lépések voltak nehezek, össze kellett szoknunk, de a polgármester úr jól vezetett.

Majd még hozzátette:

- Imre édesanyja sem hitte el, hogy mi táncolni fogunk. Azt mondta, az lehetetlen.

Ha most kitekintene a térre... - hangzott el az újságírói kérdés, utalva a 2002 szeptemberében elhangzó szavakra. Dr. Szili Katalin értette az összefüggést, annak jelentőségét. Azt mondta:

- Most sötét van. De talán, ha tavasszal eljövök, újra. A polgármester úrral mi jól tudunk együtt dolgozni. Ő nagyon sokszor megteszi, hogy üzen, figyeljünk rá, figyeljünk a városra. Ha Szentesnek így sikerül megvalósítani álmait, akkor a nagytemplom és a többi épület is meg fog újulni.

A polgármester búcsúzóul egy csokor virágot adott át vendégének.

Lovas József

***

Az elmúlt napokban egy idősebb férfi meglátván a nagyterem csillárjainak fényét, boldogan mondta: ezt is megértem! S körbenézve a téren, továbbfolytatva a gondolatot, szeretné megélni a Református Nagytemplom, majd a Petőfi Szálló megújulását is.

Meg fogjuk élni! Együtt, közösen.

Ha mindenki teszi a dolgát, mindenki hozzátesz magából ehhez a városhoz egy kicsit, úgy, mint a Megyeháza esetében, akkor még sok közös álmunkat fogjuk együtt megvalósítani.

Megmutattuk magunknak és másoknak is, ha energiáinkat nem a civakodásra, nem az egymásnak feszülésre fordítjuk, hanem higgadt bölcsességgel a városért, az emberért dobogó szívvel és a munkára kész alkotó tettel keressük a megoldásokat, akkor nagy-nagy alkotásokra vagyunk képesek.

(Szirbik Imre polgármester megnyitó beszédéből, Megyeháza, 2006. január 20.)


<<< Vissza