A Közéleti Kávéház idei első összejövetelére, január 9-ére Dobossy Lajost, a Kereskedelmi és Hitelbank volt igazgatóját hívták meg vendégnek. Utána Léhi Gábor, a Szabadidős Sportklub vezetője a határon túli magyarokkal tartott kapcsolatrendszerről beszélt a hallgatóságnak. Dobossy Lajos 1935-ben született, Luca napján. Ez éppen péntekre esett, ezért az orvos azt mondta az édesanyjának: ez az ember vagy nagyon szerencsés vagy nagyon peches lesz az életben. Nem lett peches. Német óvodába járt, majd a református iskolába íratták. Elmondása szerint nagyon rossz gyerek volt, tanítója minden nap megverte. A négy év után gimnáziumba ment, de magaviselete továbbra is tűrhetetlen volt. 22 fiú járt az osztályukba, kitűnő évfolyam volt, de a lehető legrosszabb magatartású gyerekekkel. Kétszer voltak fiatalkorúak bírósága előtt. Egyik társa írta meg a védőbeszédet, ami nagy sikert aratott. Akkoriban nem mindenkit vettek fel középiskolába, többek között őt sem, mert minősítése ez volt: osztályidegen. A végén bejutott a közgazdasági technikumba úgy, hogy Eörsi Károly kezességet vállalt érte. Viselkedése itt sem változott, de a tanárokkal sosem volt tiszteletlen. Csütörtökönként például nem mentek iskolába, mert biliárdozni jártak, de az igazgatónak azt mondta, fogászaton volt. Persze kiderült az igazság. Tanulmányi eredménye mindezek ellenére kitűnő volt. Az érettségi után sem változott osztályidegen mivolta, ezért nem vették fel sehová. 1955 novemberében vonult be katonának, ahol bekerült a sportszázadba. Amikor két év múlva leszerelt, felvették a főiskolára, így lett közgazdász. Pedig műszaki ember akart lenni, szépen rajzolt és jó matematikus volt. 1954-ben felvették Csongrádra a nemzeti bankba, innen ment katonának. Amikor a csongrádi fiókot bezárták, a dolgozók egy részét Kiskunfélegyházára, más részét Szentesre helyezték. Így került a szentesi bankfiókba. A banknak minden területén dolgozott és egyszer csak kereskedelmi bankigazgató lett belőle. 2001-ben ment nyugdíjba, azóta tanácsadással foglalkozik: pénzügyi, számviteli és adótanácsadói minőségben dolgozik az OTP-nél. A sport nagy szerepet játszott életében: vízilabdázott. Pedig tanára mindenáron tornászt akart belőle nevelni. - Hatéves koromban tanított meg úszni Labádi Jutka néni. A szentesi MÁV-nak volt úszó és vízilabda szakosztálya, oda vettek fel. Végig Szentesen vízilabdáztam, mert lokálpatrióta vagyok - mesélte. 36 éves koráig aktívan vízilabdázott, utána seniorként és jelenleg is sportol: szívesen úszik és teniszezik. Léhi Gábor vette át a szót ezután, aki röviden életéről mesélt. Jászapátiban született, Dobossy úrnál öt évvel idősebb. Kereskedő tanonc volt, majd bevonult a hadseregbe. 1952 szeptemberében avatták hadnaggyá, majd bekerült a katonai akadémia tüzérrakéta tanszékére és 1970-ben szerezte meg a diplomáját. Szentesre került a harcászati rakétaosztályhoz parancsnokhelyettesnek. Azóta jó kapcsolatokat alakított ki, és ezt igyekszik gyümölcsöztetni a Szabadidős Sportklub programjainak kidolgozásában. Elmondta a sportklub alapszabályait, melyek között szerepel például a hazaszeretetre nevelés. Szoros baráti kapcsolatban vannak a Gyermekbarátok Szentesi Szervezetével, melynek vezetője Gágyor Jánosné. Öt éve kezdték el az ő javaslatára a határainkon túli programok szervezését. A bácskato-polyai, illetve a novo-ora-hovoi magyar oktatási és kulturális intézménnyel vették fel a kapcsolatot. Ezt a Petőfi iskolától örökölték, akárcsak a gyergyóremetei Fráter György Általános Iskolával való kapcsolatot. Közös táborokat szoktak szervezni. A Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett vers és prózamondó versenyre is jönnek határon túli gyerekek. Attól tartanak, hogy ez a kapcsolat háttérbe szorul majd a közéletben a választások idején. Segítséget, támogatást kért a jelenlévőktől, hogy rendezvényeik és kapcsolataik továbbra is színesíthessék a város programkínálatát. M. A.

<<< Vissza