Közeledik városunk egyik legszebb középületének, a felújított volt megyeházának az ünnepélyes átadása. A program részét képezi egy avató bál, amellyel régi hagyományokat kívánnak felidézni a szervezők. A 123 éves öreg falak között valóban többször rendeztek sikeres bálokat, ha nem is túl gyakran. Az alábbiakban egy 1909. február 20-án lezajlott megyebálat ismertetünk az Alföldi Ellenzék című helyi újság leírása alapján. A szervezés alatt álló bálról rövid előzetes jelent meg a jelzett lapban: "A hét esztendő óta először megtartandó megyebál úgy látszik nemcsak fényességében lesz nagyszabású, de a látogatottság tekintetében is. Tudomásunk szerint igen sokan jönnek vidékről is erre a bálra. A zenét, végleges megállapítás szerint a szegedi honvéd zenekar és Lehota Kis Bandi zenekara szolgáltatja. A rendezőség felhívja a közönség figyelmét arra a körülményre, hogy a karzatra jegyek csak mérsékelt számban bocsátatnak ki, ezért aki jegyet akar, azt minél előbb szerezze meg. A jegyek dr. Csergő Károly vármegyei aljegyzőnél kaphatók." A bál napján még megjelent egy emlékeztető, mely igyekezett kedvet csinálni a bizonytalankodóknak: "Ma este lesz a megyebál, melyre már hetek óta készülődik nemcsak Szentes és a vármegye, de a szomszédos törvényhatóságokban is az előkelőség. Értesülésünk szerint a vármegye és Szentes területén kívül, Szeged, Szolnok, Hódmezővásárhely, Félegyházáról, sőt Békés megyéből is jönnek a megyebálra. A vármegyeháza dísztermét, valamint a melléktermeket, melyekben a bál lefolyik, igen szépen feldíszítették, és mindent megtettek arra nézve, hogy a bál külsőségekben is impozáns és fényes legyen. A rendezőség itt hívja fel a közönség figyelmét arra, hogy a családjegy ára nem 10 korona, ahogy a meghívón tévesen áll, hanem 12 korona." A sikeres megyebál lefolyásáról "Mulat a vármegye" címen számolt be a kortárs tudósító: "A tekintetes vármegye egy éjszakára levetette magáról a hivatalos köntöst. A zöld asztal helyett fényesre vikszolt parkett tette próbára a vármegye oszlopait, akik ezúttal sorrendet cseréltek, - a vármegye becsülete nem a főispánon, alispánon -, hanem a joggyakornokok, aljegyzők agilis, táncra kész seregén fordulván meg. A régi vármegye hangulata lopódzott be egy kis időre Csongrád vármegye székházába, és a szürke, bürokratikus világot felváltotta a mulató vármegye fényével, pompájával, jókedvével. A delizsánszok (személyszállító postakocsi), batárok helyett gőzmasina röpítette elő a vendégeket, és a bálteremben a karos-gyertyatartók helyett, egyenként 50 gyertyafényű 70 darab Wolfram lámpa és két ívlámpa derített a terembe ragyogó világosságot. A magyaros pruszlikok helyett is, az utolsó párizsi divat szerinti fényesebbnél fényesebb toalettek kápráztatták el a jámbor szemlélő szemét. Csak egy nem változott: a szép lányok és asszonyok serege, ezek épp úgy hódítottak szombat este, és épp úgy vannak áldozatai a megyebálnak, mint akár 100 esztendőnek előtte... Hat évvel ezelőtt volt utoljára megyebál Szentesen. Azóta egy új generáció nőtt fel; fiatal asszonyok, leányok vetélkednek a "vármegye szépe" ékes jelzőjéért. A szép asszonyok sorát a két védnöknő nyitotta meg. Dr. Kelemen Béláné Bakonyi Szeréna és dr. Cicatricis Lajosné Windisch Ilona úrasszonyok vették át erre az estére a vármegye kormányzását. Nem a főispáni vagy az alispáni, - hanem puha női kezek tartják a vármegye gyeplőszárát. Nem is szigorú rendeletekkel, utasításokkal kormányoznak, egy-egy mosoly, tekintet nagyobb hatást ér el minden hivatalos parancsnál... Féltíz órakor kezdtek a kocsik felvonulni a vármegyeháza elé. A hölgyek külön teremben gyülekeztek, és tíz órakor a bál védnöknőit kisérve vonultak be a rendezők oldalán a díszterembe. Lehota Kis Bandi zenekara ráhúzta a csárdást. Csakhamar belemelegedtek a mulatságba, és egymást követte a keringő, négyes, csárdás, igazán kivilágos virradatig - mert még reggel 6 órakor is húzta a cigány a talpalá valót, akit fel-fel váltott derekas munkájában a szegedi honvédzenekar. Fesztelen, kedélyes mulatság volt a megyebál, melyben oly sok volt a szép-aszszony, szép leány, oly fesztelen, kedélyes volt a mulatság, amilyen már nagyon régen volt Szentesen. Ezt különben mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy 60 pár járta az első négyest..." A tudósító a kor szokásának megfelelően ismertette a bálon megjelent hölgyek névsorát (17 leány és 42 asszony) külön teret szentelve ruháik leírására. Az érdekesség kedvéért álljon itt néhány leírás a sok közül: "A védnökök: dr. Kelemen Bé-láné főispánné, pasztell kék selyem, hímzéssel; dr. Cicatricis Lajosné alispánné, rózsaszín ottomán, ezüst beszövés és ezüst flitterrel; Beliczay Mariska, fehér liberty selyem, csipkével, aranydísszel; Mátéffy Margit, rózsaszín crépe desszin, gyöngy hímzéssel, rózsaszín játszint dísszel; Reök Gizike (Szeged), fehér liberty selyem kézi hímzéssel, csipkével díszítve; Bakay Gézáné (Szarvas), drapp grenadin, barna selyem dísszel; Bugyi Antalné, fehér crépe de Chine kézi festéssel, ezüst díszítéssel; Jakobcsics Gyuláné (Szabadka), rózsaszín brokát selyem, csipke és gaze dísszel; dr. Mátéffy Ferencné, mályvarózsaszín ottomán selyem, arany hímzéssel; Zsoldos Ferencné, kék liberty selyem, valódi lyoni csipkével... El nem mulaszthatjuk még megemlékezni azokról a kitűnő ételekről, italokról és az igazán pontos és gyors kiszolgálásról, mellyel azokat Pirithy Mátyás vendéglős kiszolgáltatta." - zárta tudósítását a kortárs újságíró. Közreadja: Labádi Lajos

<<< Vissza