Véradó tevékenységért Török József miniszteri dicséretben részesült. A százhúszszoros véradásért járó kitüntetést november 25-én, a Parlamentben vehette át a szentesi férfi, akiről a véradók napjára rendezett itteni ünnepségen kiderült: azzal is jubilál, hogy éppen negyven esztendeje, 1965-ben adott vért első alkalommal. Elmesélte, nem inspirálta rá semmi, hacsak az nem, hogy akkoriban a kórház vérközpontjában dolgozva került a nemes tevékenység közelébe. Emlékszik még tisztán az első alkalomra, a megelőző vizsgálatra, meg arra is, hogy 300 ml-t vettek le tőle, ma már 400-at szokás. Egy esetet említ, amikor megtudta, kinek segített véradományával, ugyanis kórházban fekvő kolléganője figyelt fel a vért tartalmazó palackon a férfi ismerős nevére. Török József erre csak azt mondja, nem csinált belőle nagy ügyet, természetesnek vette, hogy segített. Nagy dolognak tartja viszont, hogy a megyéből egyedül őt választották ki a miniszteri kitüntetésre. A véradók megbecsüléséről az a véleménye, példás a városvezetés hozzáállása, a vérközpont dolgozói odafigyelnek mindenkire. Büszke arra, hogy régiónk véradói számát tekintve országos viszonylatban az élen jár a 8% körüli eredménynyel. A véradókat aranyos, önzetlen embereknek tartja, akik ismeretlenül is bizalommal viseltetnek egymás iránt, akár egy nagy család. A saját családjában a fia viszi tovább a hagyományt, s már a 19-nél tart, bár Török József megjegyzi róla, sovány, nem olyan alkatú, mint ő. Miután nagykorúvá lett fia célzott arra, lenne-e hozzá kedve, első alkalommal együtt mentek vért adni. Egyébként magányosan járó véradónak tartja magát, akit nem is kell berendelni, megy anélkül is. A fiáról említi inkább, ő az, aki baráti körben szokott járni véradásokra. A munkahelyén, bárhol dolgozott is, mindig meg tudta oldani a véradást, főnökei maximálisan támogatták, amikor pedig a laktanyában dolgozott polgári alkalmazottként, kihasználta az ottani véradó-napokat. Sokan ismerik a városban, és gratuláltak is a kitüntetéséhez, nemrég pedig egy többször műtött ismerőse köszönte meg neki, hogy ilyen emberek is vannak. Ez büszkeséggel tölti el, vallja be Török József. A Dégáz hálózati ellenőreként már nyugdíj előtt álló, s lapunkat is kézbesítő férfi még úgy tervezi, szívesen adna vért. Naptárában bejelölte a 12 hetenként következő időpontokat. Ha netán kevés a vörösvérsejtek száma, vastartalmú étkezéssel, vörösborral szaporítja. Azzal búcsúzunk, hogy találkozunk a 150. alkalom után is, addig ugyanis meg sem áll. D. J.

<<< Vissza