Az 1800-as évek közlekedésének forradalmi átalakulását hozta a vasút megjelenése. Szentesen l887-ben, Orosházán 1870-ben indult meg a vonatközlekedés. A Szentest Orosházával összekötő vasútvonal kiépítését a helyi érdekeltek már az l890-es évektől szorgalmazták, de az építkezés csak l905 áprilisában kezdődött el. A kor színvonalának megfelelően kézi erővel végezték a munkát, és alig 9 hónap alatt, l906. január 4-re el is készült a 40 kilométer hosszú, három állomást, két rakodóhelyet és tizenkét megállóhelyet magában foglaló vasútvonal Orosháza-Csongrádi Helyiérdekű Vasút RT néven (hamarosan Csongrádig is vezettek a sínpárok). Szentes vasúti csomóponttá vált. Az új vasút 23,6 kg-os folyómétersúlyú, 9 méter hosszúságú sínekből készült, talpfákkal alátámasztva, ágyazatként bányakavicsot használtak. A legnagyobb menetsebességet a hatóság 40 km/órában határozta meg. A tulajdonos HÉV RT szabványszerződés alapján a MÁV-ra bízta az üzemeltetést. A teherforgalmat gőzmozdonyokkal, a személyforgalmat gőzmotorkocsik-kal bonyolították le. Eleinte három személyvonatpár közlekedett a két végállomás között. Már a kezdetektől meghatározó volt a cukorrépaszállítás, mely aztán szorosan összefonódott száz éven keresztül ezzel a vonallal. Még 1906-ban megindult a forgalom az uradalmak kiszolgálását végző Fábián-Zoltántérmajor (Árpádhalom) szárnyvonalon is. A forgalom nagysága a kezdetekkor körülbelül a maival egyezett meg, a vállalkozás azonban a takarékos üzemvitelnek köszönhetően mégis nyereséges volt. Az első világháborút a vasútvonal épségben átvészelte. 1919-ben a Román Hadsereg több tucatnyi vonattal errefelé vitte ki hazánkból az elrabolt javakat. A húszas évek végén megjelentek a BC sorozatú, jellegzetes tetőhűtővel ellátott motorkocsik (képünkön), melyek ötven évig szolgálták a személyközlekedést. A gazdasági válság hatása miatt az ország Helyiérdekű Vasútjainak többségét államosították l931-ben, ezután nemcsak az üzemeltető, hanem a tulajdonos is a MÁV lett. Ekkoriban jelent meg a konkurencia is: a tehergépkocsi és az autóbusz. A második világháború idején sem történt a vonal életében különösebb esemény, leszámítva azt, hogy Fábiánsebestyén közelében a kórógyi megállónál két orosz tehervonat egymással szembehaladva összeütközött. Az ötvenes években a kollektivizált mezőgazdaság a teherszállításban fellendülést hozott, az Állami Gazdaság Újvárosnál rakodóvágányt épített. Erre az időszakra esik az első korszerűsítés: a vasútvonalban lévő összes váltót újakra cserélték. A személyszállítás fellendülését hozta a vidéki ipartelepítés és a szakképzés kiterjesztése a hatvanas években: az utazóközönség nagyré-szét a Szentesre és Orosházára bejáró dolgozók és diákok alkották. A 60-as, 70-es évek azonban előrejelezték a vasúti forgalom kormányzati szintű visszaszorítását, mely állomások és vonalak megszüntetésében mutatkozott meg: Kórógy, Justhmajor és Orosháza Külső rakodóvágányait felszedték, az árpádhalmi szárnyvonalat pedig teljesen felszámolták. (folytatjuk)

<<< Vissza