Jobban mondva: a kis aranyosok vasárnapja. Azoké, akik ebben az évben születtek. Elsősorban itt, Szentesen. S, ki tudja hányan az országban. Rájuk gondolok ma. És kedves szüleikre, akik az idei Szentestén először mutatják meg karon ülő kicsinyeiknek a karácsonyfát, s boldogan állapítják meg: milyen szépen csillog a szemük. Mert amit látnak, az tényleg fény. Nekik még csak ragyogás, melyet nézni jó, nem kell tőle félni. Kívánom a kedves szülőknek: legyenek áldottak gyermekeikben! Növekedjenek szépen, egészségesen! És nyíljon ki a kis szemük olyan látásra, mely már sokkal fontosabb, mint a karácsonyfán égő gyertyáké. Elsősorban hadd legyen számukra az a látás a legmeghatározóbb, amit szüleiken látnak! József Attila írja egyik versében: "...és szépet, tisztát kell már egyszer felmutatni az embereknek." Kiknek parancs ez elsősorban? A szülőknek! Hogy gyermekeik először tőlük tanulhassák meg, hogy mi a jó, és mi a szép. Most még, a karácsonyfák fényében minden érző anya és apa ajándéknak érzi gyermekét. De minek fogják őt érezni akkor, mikor életük utolsó karácsonyát fogják ünnepelni? Hálaünnep lesz az a késői karácsony? Hosszú életem egyik legnagyobb élménye az volt, mikor 85 éves édesapám a karácsonyfa mellett köszönte meg Istennek gyermekeit. Neki is, nekünk is ez volt a legszebb családi karácsony. S, most úgy érzem, hogy még ezzel a kis írással ezt is ünneplem. Elárulom, hogy rendszeresen olvasgatom a Szentesi Életben a született gyermekek nevét. Különösen akkor csettint bennem nagyot a jó remény, mikor oly nevekre találok, melyeknek nemcsak hangzása avagy divatja van, hanem tartalma is, üzenete is, ígérete is. Az ily nevek aranyos kis birtokosai már nevük miatt is legyenek hálásak. De ettől eltekintve minden gyerek azért szeresse nevét, mert anyjától kapta, aki szeretne nagyon boldog lenni, mikor kimondja azt a maga választott nevet. Arról sem tudok megfeledkezni, hogy ezek a legkisebbek idők multával - így vagy úgy - meghatározói lesznek hazánk sorsának. Ugyan milyen jövő van beléjük kódolva? 1956 karácsonyán Márai Sándor, a nagy próféta-író, merte hazánkat Népek Krisztusának nevezni. Akkora volt népünk becsülete. Azt kívánom ezeknek a kicsiknek, hogy az ő Magyarországuknak is legyen becsülete! Állítsák helyre, ami helyreállítandó, s e drága művelettől ők maguk legyenek a legboldogabbak. De ehhez az is kell, hogy hazánk történelmének négyökrös szekerén úgy legyenek Sándorok és Erzsikék, hogy jól válasszanak maguknak csillagot! S ne féljenek attól a csillagtól sem, melynek Jézus a neve! Vági László

<<< Vissza