Balogh Terézia Balogh Terézia tanárnő szakmai munkája és a tudományos ismeretterjesztés területén végzett kiemelkedő tevékenységéért kapta meg a "Városért" emlékérmet október 23-án a városházán. A tanárnő 20 éve a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat titkára. - Mindig tanár akartam lenni - meséli. Matematika-kémia szakra jelentkeztem. Elsőéves koromban édesapám meghalt és levelezős lettem. Utána Nagymágocson tanítottam, majd a Kosztába kerültem, ami akkor új iskola volt. A TIT-tel később kerültem kapcsolatba, majdnem húsz éve, hogy a titkárságot egyéves megbízásra megkaptam. Másfajta feladat, mint az iskolában. Ami közös bennük: az emberekkel való bánásmód. Nyüzsgő típus vagyok, az egy helyben lét számomra nehéz. - Számított elismerésre? - Meglepett, amikor megtudtam, hogy emlékérmet kapok, nagy elismerés ez számomra. Úgy vélem, az én munkám egy kicsit kirakatban van, mert a versenyeket megírja az újság, fent van az interneten, a gyerek hazaviszi. Kémiából több eredményem van, ha a versenyeket tekintjük, 1990-től mindig voltak tanítványaim az országos versenyeken. Amikor a környezeti nevelés felerősödött a kilencvenes évek elején, akkor környezetvédelemben is indultunk. A TIT kapott egy felkérést, hogy legyen itt egy régióközpont versenyszervezése. Ehhez iskolaháttér is kellett, és mivel a Kosztában a kollégáim hasonló mentalitásúak, közösen szerveztük. Négy éve bővült a kör a Horváth Mihály Gimnáziummal. - Melyiket szereti jobban: a tanítást vagy a TIT-beli munkáját? - Ezt nem tudnám megmondani, a kettőt együtt szeretem. Lett volna már lehetőségem arra, hogy a tanítást otthagyjam, de nem tudom az életemet elképzelni nélküle. A pályám első két éve volt az az időszak, amikor csak iskolán belül dolgoztam. Egyiket sem szeretném a másik nélkül csinálni. A TIT-beli munkám változott az utóbbi években, a hagyomány benne az, hogy a korszerű ismereteket juttatjuk el a lakosság széles köréhez. Kémia szakkör vezetésével kerültem be még Nagymágocson. Akkor még sok szakköri foglalkozás volt, azóta az iskolai élet változott. Rengeteg nyelvtanfolyam volt nagy csoportokban és gyakoriak voltak az előadások. Azután bejött a pályázatos vonal. Nagyon szeretek pályázatot írni. Nem szoktam nagy összegeket nyerni, viszont egy-egy célfeladatra országosan, megyei és helyi szinten összejön a pénz. A tanulmányi versenyek (kémia, biológia, földrajz, matematika) mindig is megvoltak a TIT-nél. Országos szinten is elmondható, hogy Csongrád megyében nagyon lelkesek a tanárok, rengeteg gyerek továbbjut. Szentes városa akkora, hogy még átlátható, emberléptékű, viszont nem olyan kicsi, hogy ne lehetne létrehozni sok-sok dolgot, mert a feltételek adottak hozzá. M. A.

<<< Vissza