Nézem az egyik országos napilap első oldalán a színes felvételt: négy magyar pártember együtt áll és tiszteleg Nagy Imre sírja előtt. Verseket kedvelő öreg pap vagyok, Illyés Gyula híres verse jut eszembe, ahogy ott áll - katolikus költőként - A reformáció genfi emlékművelő előtt, s szinte hallom a költemény utolsó mondatát: "Maga az Isten se tudhatta másként." A világirodalom legszebb versei közt próbálom megkeresni és újra elolvasni ezt a hatalmas költeményt, de ott nem találom. Viszont megtalálom József Attila egy versét, mely eddig nem vetette észre magát, s melynek címe ez: Talán eltűnök hirtelen. Szíven üt e cím, mert napjainkban két jól ismert szentesi személyiség is "eltűnt" hirtelen, meg aztán én magam is egyre komolyabban veszem ezt a "talán"-t. Ezért el is olvasom ezt az 1937 novemberében írt verset s benne találom a halál felé közeledő fiatalember tépelődő önvizsgálatának következő vallomását: "Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom." Mondd, kedves olvasó, amit a 32 éves költő mondott magáról "rezge megbánás"-sal, azt 2005-ben nem kellene-e minden felelősen magyarnak éreznie, és nagyon hangos sírással kimondania? Mert, mit cselekedtünk a két történelmi csodával, 1956 és 1989 véres majd vértelen ajándékával? Bizony elpocsékoltuk, és az esztelen hatalmi vágy oltárán holokausztot rendeztünk ellene. Ezt bizony "az ördög se tudhatta másként." El tudom képzelni, hogy az a négy pártpolitikus, aki egymás mellett állván néma csendben nézte a síremléket, valami ilyesmire gondolt. Valami nagy búsulást éreztek szívükben, és egy ország hálátlanságát akarták kisírni magukból, amennyire ez lehetséges. Ha pedig akadnak magyarok, akik az ő példájuk nyomán merik magukban ugyanazt a bűnbánó érzést felfakasztani, ami őket odairányította, akkor talán jövő ilyenkor úgy ünnepelheti meg az ország 1956 félszázados jubileumát, hogy talán a ma még dühös politikusok is megnyugodva éneklik az egész magyar társadalom javával: „Mindnyájan győzünk szomorúan,/ Minket a szívünk győzni indít." S, ha ez netán bekövetkezik egy év kihozza belőlünk "igazi lelkünket", s még a ruhánkra is azért fogunk ügyelni, hogy "tiszta legyen majd az ünnepekre." (József A.) Hogy a történelem urának is kedve teljen bennünk, mivel 2006. október 23-át ő sem csinálhatná másként. Vági László

<<< Vissza