A hír rövid: Elhunyt Lantos Andrásné (Czombos Rozália) 52. életévében. Huszonkét évet dolgoztunk veled együtt, Rózsika, a szentesi Koszta József Általános Iskolában. Te már az intézet kapujának nyitásakor 7 éves tanítói tapasztalattal bírtál, megismerve a Kossuth téri, a Damjanich utcai és a nagytőkei iskolák tanári- és gyermekközösségeinek örömeit, gondjait. Sosem éltél önző módon csak a magának élő ember leszegényedett világában. Életed tartalmát a családod és az iskola közössége adta, átitatva mély emberi kapcsolatokkal. Hosszú évekig voltál az iskolai diákélet szervezője, vezetője, a nyári táborok, túrák, felejthetetlen versenyek irányítója. Precíz voltál, alapos a munkában, rendíthetetlen a hivatásod szeretetében. Sok nehezen olvasó kisdiák hálás neked a felzárkóztató különórákért, önzetlen segítségedért. Hogy hathatósabb legyen szakmai tudásod, a magyar nyelv és irodalom tanárává képezted magad. Kitűnő munkádat a város a Kiváló Pedagógusi Munkáért emlékplakettel ismerte el. "Egy tanár higgyen a jövőben!" - hangoztattad. Ezért tanítottad betegen is az unokádat, ezért ültettél újabb és újabb rózsákat a kertedbe, ezért készítettél a barátaidnak és szeretteidnek kézimunkákat. Örömet szerezni másoknak, hogy te is velük örülhess...: mindig fontos maradt neked. 2002 májusától már nem állhattál katedrára. Minden erőddel a betegség legyőzésén fáradoztál. Sokáig remélted, hogy taníthatod még Arany János gazdag nyelvezetű Toldiját, hogy együtt nevethetsz Tamási Áron humoros írásain tanítványaiddal. De egyre ritkábban látogattál el közénk. Nélkülöznünk kellett a hangulatos diskurzusokat Németh Lászlóról meg Závada Pálról. De a közösségtől való elszakadás neked fájt a legjobban, hisz megvolt benned a kar nyújtásának készsége. Évekig tartó betegséged dacára – cselekedni vágyásod, életigenlésed, akaratod, elfogyhatatlannak látszó energiád és jövőbeni terveid - már-már azt az érzést keltették bennünk, hogy hosszú évekre köztünk maradsz még. A halál keresztülhúzta valamennyiünk számítását. Ősz van. Elhervadtak rózsáid. Az iskolákban becsengettek. Nélküled indult megint egy tanév. Ezt már nem élted túl. "Csörög az örök koszorúk levele s ebből tenéked is jut, ki földbe szállsz és néma emlékedet óvja majd az időtlen idő!" (Radnóti) Megrendülten búcsúzik tőled a Koszta József Általános Iskola tantestülete nevében: Takács Lászlóné

<<< Vissza