<<< Vissza

Aranyos tűzoltók
Feldolgozni a sikert

2005. október 21.

 
Kajtár István alezredes, Kálmán Rajmund százados, Tóth Zoltán százados, Mészáros Tamás zászlós, Tóth Csaba zászlós, Vida-Szűcs Sándor törzszászlós, Majoros Gábor őrmester.

Magyarországon 1996-tól létezik önkormányzati tűzoltóság. A rá következő évben az országos parancsnokság egy olyan szakmai vetélkedőrendszert dolgozott ki, ami megyei megmérettetéssel indul, a továbbjutás egy bizonyos régióban dől el az országos szereplésért.

A szentesi tűzoltóság csapata '97-ben és '99-ben harmadik, 2001-ben második, majd 2003-ban első helyezést ért el. Idén - a Délnyugat-magyarországi régiót megnyerve - ismét a dobogó legfelső fokán végeztek.

De ez még nem minden! Egyéni versenyben Kálmán Rajmund százados (irányítói kategória) és Mészáros Tamás zászlós (beosztotti kategória) első helyezést ért el. Utóbbi kategóriában Tóth Csaba zászlós a hatodik helyet szerezte meg.

Kálmán Rajmund '97-ben és '99-ben, beosztotti kategóriában, 2001 és 2003-ban irányítóként is első lett, most megszerezte az ötödik győzelmét. Ez magasan jó eredmény, egyedülálló teljesítmény. A csapat is vezet, hiszen mögöttük csak a győriek szerepeltek három országos döntőben.

Kajtár István alezredes, tűzoltóparancsnok joggal büszke az elért eredményekre. Elmondta, nagyon fontos számukra az, hogy kiegyensúlyozott szakmai teljesítményt tudjanak nyújtani. '97 óta a legjobbak között lenni, valóban szép teljesítmény.

- Az életre készülünk mindig, ezt kérem kollégáimtól - jelenti ki. A napi kihívásoknak szeretnénk megfelelni. Egyre magasabb színtű versenyeken veszünk részt. Ez utóbbi volt a legnehezebb. Szentendrén, egy volt laktanyában, elhagyott épületegyüttesben rendezték az országos döntőt.

2001-ben a fővárosiak nyertek, most közel volt hozzájuk a verseny, de a pálya nem lejtett, az új szakmai vezetés egyenlő feltételeket tudott biztosítani.
A parancsnok elmondta, a főváros a számukra is példakép. Budapesten megtalálható a szakmai elit. Óriási technikai fölénnyel, lehetőséggel rendelkeznek, hiszen 1300 vonuló tűzoltóból választhattak ki hatot, míg a szentesiek ötvenegyből. A fővárosban külön versenyt rendeznek, s a legjobbak, idén a belvárosi tűzoltóság hat fős csapata - győri, balassagyarmati, nyíregyházi, barcsi, szentesi tűzoltók társaságában - vett részt az országos döntőn.

S, hogy ők is voltak a nagy ellenfelek? A kérdésre a parancsnok így válaszol:

- Nem. Barcs lett a második, de mindig a győriekkel favorizáltunk. Most értük be őket számban a második győzelemmel.

A vetélkedőn egy raj tudását, szellemi, fizikai képességét mérik össze. Egy parancsnok, beosztott és egy gépkocsivezető, ez a három kategória, amit egyéniben néznek, a hat ember teljesítményét összemérik, ez adja a csapat teljesítményét. Ami pedig a sikeres szereplést illeti, Kálmán Rajmund a "titok" nyitját a következőkben látja:

- Van egy kínai közmondás, így hangzik: "olyan szakmát válassz, amit nagyon szeretsz, és akkor soha többet nem kell dolgozni." Mi elsősorban nem munkának tekintjük a feladatot, idézőjelbe téve talán hobbinak. Szenvedély ez, hivatásszeretet. Sokan vagyunk, akik végre tudják hajtani a feladatot, gyakorlás kérdése. Mégis, úgymond nulla látásnál, füstben, sötétben hogyan tudjuk végezni a munkánkat? Számunkra talán egyszerűnek tűnik a magyarázat: a tűzoltó minden érzékszervével lát.

S, hogy a következőkben együtt marad a csapat? A kérdés a versenyekre szól, hiszen mint tudjuk, az emberek más-más munkaterületen dolgoznak a tűzoltóságon belül. A parancsnok válaszában kitér arra, hogy Szentes mindenképpen részt vesz a 2007-es országos szakmai vetélkedőn, de hogy ugyanebben az összeállításban szerepel majd, az nem biztos. Két év múlva is azzal kezdődik minden, hogy a megyei versenyt meg kell nyerni. Építik a csapatot, keresik az utánpótlást. Majoros Gábor őrmester személyében idén is újoncot avattak. Kajtár István - aki '97-ben versenyzőként második lett az országoson - úgy véli, kockáztattak ugyan, de mint kiderült, egy nagyon jó csapatot tettek általa jobbá. A parancsnok vallja, fel kell dolgozni a sikert, és tovább kell haladni.

Lovas József


<<< Vissza