Szeptember 14-én Tágabb hazánk - a Naprendszer címmel tartott előadást Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója. Elmondta, mindenkiben van valami őszinte odafigyelés az égre, és ez öszszeköt bennünket. Amikor tavasszal itt volt a csillagász, már megcsodálhattuk esernyőjét, melyen az ég, a csillagos háttér volt látható. Most is elhozta. Egyszer megkérdezte tőle valaki, hogy az esernyőn miért nincs rajta a Nap, a Hold, a bolygók és Föld? Azért, mert innen nézzük - mondta erre a csillagász -, a helyzetünk a fontos, és az, hogy honnan próbáljuk a világot megérteni. Amit ma természettudománynak nevezünk, az 1543-ban kezdődött, amikor Kopernikusz színre lépett. A kérdés az, hogy geocentrikus vagy heliocentrikus a világ? Mi kering mi körül? 1543-ban óriási fordulatot hozott az, amikor kiderült, hogy mindegyik égitest egy irányba halad. 1999-ben volt minden idők legnagyobb bolygó együttállása: a Hold, a Nap, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz állt egy vonalban. Azt írták utána egy újságban, de jó, hogy nem lett világvége. Csak azt nem tudták a cikk írói, hogy a Föld a következő másodpercben 30 kilométerrel arrébb volt. A Föld három és félszer gyorsabban megy, mint amit az ember produkálni tud a földön. Newton gyerekként egyszer eldobott egy tárgyat és pont akkor jött be a tanár. Megkérdezte tőle, hogy mit csinál, mire ő azt felelte, hogy éppen kísérletezik. Azt szerette volna elérni, hogy ne essen le a tárgy. Erre a tanár azt mondta: Dobd meg jobban! Soha nem esik le az a test, amit 8-cal tudsz elindítani. 1957. október 4-én léptünk be az űrkorszakba, ekkor értük el először a v=8-at, az első kozmikus sebességet, amit Newton javasolt. Ma sem tudnak olyan rakétahajtásról, aminél a kiáramló gázok sebessége három kilométernél több lenne. Azután megszülettek az első rakétahajtások az oroszoknak köszönhetően, amit Amerikában Szputnyik-sokknak neveztek. És megnyílt a Naprendszer megismerésének legújabb korszaka, az űrkutatás évszázada, amikor az ember istenkísértő módon átmegy egy másik égitestre, bolygóra. Honnan tudunk ma ilyen sokat? A Föld kering és forog: mondták ki 1543-ban és 300 év múlva jött a bizonyíték. 1838-ban született meg a keringés első bizonyítéka, amikor sikerült egy kicsi szögértéket kimutatni az égen. A Föld forgását 1851-ben bizonyították be. Utassy József egyik verséből idézett ezután a csillagász: "Ha nem az enyém, ha le kell majd mondani róla, akkor kinek a javára mondok le én? Kié a Naprendszer harmadik bolygója, ha nem az enyém?" Ez az egyetlen, amit megkaptunk örökös használatra a Földön, - mondta - a Föld féltése mindenki dolga. A Naprendszer képeinek levetítése közben megtudhattuk: nagy szerencsénk, hogy most egy normális méretű csillag a Nap, mert körülbelül négy és félmilliárd év múlva vörös óriás csillaggá dagad, utána pedig fehér törpeként hal meg, és ez már a világ végét fogja jelenteni. M. A.

<<< Vissza