|
Úgy hívnak engem, hogy Populizmus. Vagy úgy, hogy Populista úr, avagy
Populista elvtárs, attól függően, hogy az ország melyik oldala akarja
nevemmel a másikat kompromittálni.
Különben szakmám lényege nagyon egyszerű; azt kell elbájoló avagy elszédítő
mondattá fogalmaznom, ami az istenadta nép vágyaiban és álmaiban jelen
van, csak nem tudja azt kifejezni. Vagy nem meri. Persze nekem is vannak
hiteim, elgondolásaim, meggyőződéseim, de azokat bujtatom. Csak akkor
mutatom meg őket, ha véletlenül hasznomra válik a tisztesség. De az ritkán
fordul elő.
Tévedés ne essék! Nem 1989-ben lépett működésbe az én szakmám. Akik ismerik
a Bibliát, azok tudják, hogy velem kezdődött a történelem. Úgy történt,
hogy a paradicsomi kezdetek idején kígyó képében felkapaszkodtam a mindentudás
fájára, s nagyon szelíden és halkan sziszegésemet kívánatossá tettem Éva
anyánk asszonyi kíváncsisága számára. Aztán elhitettem vele, hogy istenné
válhat, ha belekóstol a tiltott fa tiltott gyümölcsébe. Ez volt első sikerem
sok nép ősanyjával. A többi aztán már ment magától.
Napjainkban is ugyanezt teszem, csak más formában. Meglovagolom azok ambícióját,
akik a kelleténél jobban szeretik a pénzt, és a hatalmat megtartani avagy
elnyerni. A kettő ugyanaz. Gondosan fel kell magamban leltározni a kisember
álmait és vágyait. Azért az övékét, mert ők alkotják a többséget. Ők szavaznak
be vagy ki engem a hatalomba vagy a hatalomból.
Azt ne kérdezze senki, hogy szeretem-e a népet avagy sem. Nem szeretem,
csak használom. Mert, ha szeretném, akkor Jézus Krisztus lennék, akiről
tudni lehet, hogy nem azt prédikálta, amit az emberek hallani szerettek
volna, hanem azt, amit az ő Istene üzent általa a világnak. Meg is kapta
érte a jutalmát nagypénteken.
Én nem szeretem a népet. Mit szeressek rajta? Azt, hogy minél civilizáltabb,
annál ostobább? Ahogy az emberek jelentős és elcsábítható része viselkedik,
azt még az ördög számára is csak szükséges rossz, mert nélküle nem sokra
jutna. Vagyis igazában antipopulista vagyok, s nem is tudom, hogy jutottam
el odáig, hogy elszóltam magam, s bevallottam antipopulista voltomat.
Talán azért van ez, mert féltékeny lettem azokra az emberekre, akik, ha
hipnotikus állapotba szédülnek, nélkülem is tudnak poklot kreálni. Nekem
pedig semmi kedvem elveszíteni állásomat. A munkanélküliség ugyanis még
az ördögnek is elviselhetetlen.
Íme, hát bemutatkoztam. Aki ezek után nem fél tőlem, az magára vessen.
Mosom kezeimet, mint Pilátus nagypénteken.
Vági László
|
