Pusztai Fruzsina és László az avatón. Pusztai László emléktáblának megkoszorúzásakor a meghatottság könnyei jelentek meg, a tragikus balesetben elhunyt 25-szörös válogatott labdarúgó két gyermekének, ifj. Pusztai László és húgának Pusztai Fruzsina szemében. A megemlékezés virágainak elhelyezése után beszélgettünk. - A város labdarúgását szeretők sokasága emlékezett édesapjukra. Milyen érzés, hogy nem felejtették el. - Minden szempontból teljesen felemelő. Édesapánk nagyon kötődött Szenteshez. Élete végéig kéthetente hazalátogatott a család tagjaihoz. Az ő sportpályafutásának és életének legnagyobb koronája ez a megemlékezés, s a róla elnevezett sporttelep. - Önök járnak-e Szentesre? Fruzsina: - Szoktunk lejárni, de mióta a nagymamánk meghalt sokkal ritkábban. Családunk egy része még mindig itt él. Figyelemmel kísérjük a szentesi történéseket. - Édesapjuk kedvenc sportja a labdarúgás volt. A tragédia után önök hátat fordítottak a sportnak? László: - Nem. Mindig Fradi-dukker voltam. Nagyon sokat jártam a "B" középbe, gimnazista és főiskolai éveim alatt. Gyakorló sportoló is voltam, igaz csak kispályán, nagypályán sohasem fociztam. Fruzsina: - Én is sportoltam, de én a küzdősportokat szeretem. László: - Nekem az egész életem a sporthoz kötődik. Én versenyszerűen kosárlabdáztam, nem fociztam. Általános iskolában sporttagozatos voltam. Szeretünk sportolni, mert a sport jó jellemedző. Sok hasznát láttam életemben, építi az ember türelmét. - Ma már önálló életet élnek, de gyerekek voltak, amikor a tragédia történt. Kik segítettek? László: - Én tizenhárom éves voltam, a húgom pedig tizenegy, amikor a baleset történt. Édesanyám testvérénél voltunk. Gyakorlatilag a gimnáziumi érettségi volt az az időpont, mikor beköltöztünk saját lakásunkba, addig azt a Fradi bérelte. Az FTC úgy tudott nekünk segíteni, hogy mindketten rendelkeztünk egy-egy lakással, amit nagybátyánk befektetésként örökségekből szerzett, hogy el tudjunk indulni az életben. Mikor tizennyolc évesek lettünk összeköltöztünk a húgommal. Nagy segítség volt, hogy az FTC bérelt egy másik lakást. Ez olyan anyagi hátteret biztosított, ami megnyugtató volt két egyetemistának. Én közgazdász vagyok, a húgom kertészmérnök. - A pályaavatón mennyire érezték magukat szentesinek? - Az gondolom, mi mindig szentesinek éreztük magunkat. Életünk felét itt töltöttük, a család is ideköt minket. Szentes a második otthonunk. Dunás Varga Zoltán

<<< Vissza