Baranyi Antal Gábor és Csendes Zoltán útközben. Június 27-én indult el hét országot érintő túrájára Baranyi Antal Gábor és Csendes Zoltán. Július 18-án 17 órakor (ígéretükhöz híven) érkeztek meg Szentesre, a Luther-térre, ahol a családtagok, barátok és érdeklődők várták őket. Amint a térre megérkeztek látható volt, hogy élményekkel teli 22 napot töltöttek el a közel 2900 km-es túrájuk során. - Picit borús időben indultunk, de később kegyébe fogadott minket az időjárás. Az első éjszakát Baja környékén töltöttük. Úgy volt, hogy Barcsnál lépjük át a határt, de Toncsival megegyeztünk, hogy hamarabb átkelünk és már másnap külhonban töltöttük éjjelünket. - Az utatok során több nevezetesség megtekintését is beiktattátok. Mi volt az első? - Tavaly, amikor az olimpiára mentünk, a Plitvicai tavak látványa ill. nem látványa annyira megfogott (akkor esett az eső), hogy most úgy határoztunk, megnézzük újra a tavakat és környékét. A számtalan vízesés és a kristálytiszta víz hihetetlen élményt nyújt. - Mikor kaptátok az első igaz esőt, hiszen Európában komoly gondot okoztak a nagy esőzések. - Érdekes módon a horvát tengerpartra leérve Selcén áztunk meg rendesen. Amikor odaértünk közel 39 fokos hőség fogadott bennünket, de egy pillanat alatt leszakadt az ég. Az utcákon és a tereken található lépcsők olyanná váltak mint a Plitvicai tavaknál a vízesések. - Merre folytattátok utatokat? - A tengerparton mentünk tovább Rijeka felé, majd az Isztriai félszigeten átvágva érkeztünk meg Triesztbe. Trieszt után délre kanyarodtunk és megnéztük Velencét. Sajnos, ebben a városban alapvetően a vízi közlekedésre vannak berendezkedve, ezért nem igazán szerencsés biciklivel betévedni a városba. Rengeteg lépcső nehezítette az utunkat, de a látvány mindenért kárpótolt. - Gondoláztatok is? - Nem, mert a bicikliket sehogy sem tudtuk volna elhelyezni a gondolában, anélkül pedig sehova sem mentünk. Így ezt a szórakozást meghagytuk a szerelmeseknek, de ha női útitárssal járunk arra, talán nem fogjuk kihagyni. - Biciklik nélkül sehova sem mentetek, a tengerben hogyan fürödtetek? - Őrizetlenül sohasem hagytuk a kerékpárokat ezért, ha nem sikerült látótávolságon belül leparkolni a gépekkel, akkor bizony felváltva őrködtünk a bicajok felett. - Velence után? - Velence után jött az első igazi megpróbáltatás a Dolomitok. Három napon keresztül folyamatosan hegyet másztunk. Első napon 1850 méterre küzdöttük fel magunkat, ez volt az első hágó. Innen leereszkedtünk 600 méterre, majd másnap jött az ennél kicsit magasabb, ami már 2099 méter volt. Ezután csak 800 méterre kellett vissza, azaz előregurulnunk, majd harmadnap 2509 méterre küzdöttük fel magunkat. Ezen a napon reggel 7 órakor indultunk el és délre értünk fel a hágó tetejére 22 km megtétele után, de 1500 méter szintkülönbség megtételével. - Ilyen magasságban nincs jó idő. Felkészültetek erre is? - 2500 méteren plusz 4 Celsius fokban tekertünk esőben. Nem mondhatnánk, hogy kellemes volt, és ráadásul az egész hegyen olyan köd volt (vagy felhő), hogy szinte alig lehetett látni, de ruházatilag készültünk erre is. Úgy indultunk el, hogy minden amit karácsonykor szokott kapni az ember, az ott volt velünk: meleg zokni, gatya, sál meg sapka. Lefelé már könnyebb volt, de elég veszélyes lejtőzni, mert amennyire felfelé kanyarog az út, annyira lefelé is. Nem engedtük nagyon felgyorsulni a kerékpárokat, ezért csak 84,5 km/h sebesség volt a rekordunk! - Ausztriában mit néztetek meg? - Az osztrák testvéreknél Tirolt szeltük ketté, majd megnéztük a Füsseni kastélyt Hohenschwangauban. Innen már Németország volt a cél. - A terv szerint Németországban pihentetek meg. - Igen, úgy volt, hogy Kühbachban fogunk találkozni. El is mentünk oda, de amikor megérkeztünk, akkor derült ki, hogy a félre értettük a város nevét és nem Kühbach, hanem Kolbach. Ennek ellenére sikerült találkozni, de egy kicsit tekernünk kellett érte. Ez a városka Münchenctől 30 km-re volt, és ott töltöttünk egy teljes napot, a pihenés akkor már igazán ránk fért. - Ezután már hazafelé vettétek az irányt? - Igen. München után az Isar partján jöttünk végig Deggendorf-ig majd a Duna partján egészen Budapestig kerekeztünk. - Az európai esőzésekből mit láttatok? - Amikor a Duna partján jöttünk végig, a megáradt Duna elöntötte a kerékpárutakat ezért sok helyen kerülni kellett ezeket a szakaszokat. Volt olyan rész, amikor 30 km-es kerülőt kellett volna tennünk, hogy egy 200 méteres szakaszt kikerüljünk, de mi azt választottuk, hogy inkább a vállunkon visszük át a bicajokat csak egy centivel se kelljen többet tekernünk. Igaz, fájt a vállunk utána, de nagy élmény volt az 1 méteres vízben gázolni. - Összesen mennyit tekertetek a túrátok során? - Ezalatt a 22 nap alatt 145 óra és 48 percet töltöttünk nyeregben. Összesen 2862 km-t tettünk meg Szentestől Szentesig, ez napi 130 km megtételét jelenti átlagban, és 19769 méter szintkülönbséget kellett leküzdenünk, de nem is annyira a számok a fontosak, hanem az, hogy egészségben, élményekkel teli, picit fáradtan, de feltöltődve értünk haza. Vidovics Ferenc

<<< Vissza