A stúdióban Molnár Sándor zenei szerkesztő és Marton Piroska műsorvezető. (Fotó: Vidovics Ferenc) Tíz évvel ezelőtt, vagy még többel, pályázatot adott ki az akkori Művelődési Minisztérium szentesi frekvenciára. A 24 órás programidőre hárman pályáztak: a szegedi Média 6, a Rádió Szentes és az Orient Rádió. Az idők folyamán kiderült, hogy nem is a rádiók létszáma a fontos, hanem a hallgatottsága. Ennél jobb paraméter nincs, mondja Szabó Róbert stúdióvezető. Szerinte a három rádió egyfajta választási lehetőséget adott a helybeli és a környékbeli lakosságnak. Azt hallgatták, ami tetszett nekik. Aztán amikor lejárt az első engedély, megpályázták másodszor is, újra elnyerték a frekvenciát. És dolgoztak egészen a harmadik pályázat kiírásáig. Pontosabban: a döntéshozatalig. Amikor az ORTT úgy döntött, hogy most már többet ne szóljon az Orient Rádió. - Mára egy összeszokott csapat alakult ki, egyfajta médiaműhely, ami beletagozódott a város tájékoztatásába - meséli a stúdióvezető-újságíró. - Mi mindig súlyt fektettünk arra, hogy óránként mondjunk híreket, azon kívül naponta elhangzott 2-3 riport, azokban arról szóltunk, amiről az emberek beszélnek. Volt játék, kívánságműsor. A visszajelzések azt mutatják, nem vallottunk szégyent, nem mondhatjuk azt, hogy nem hallgatnak bennünket, jó hallgatottsági tartományba tartozunk. - Ez a hirtelen halál, ami most bekövetkezett, erről sokféle vélemény kering. - A pályázati felhívás még egyfajta esélyegyenlőséget tükrözött. Esélyegyenlőségről beszélt, mivel kijelentette, hogy a pályázók bármilyen terjedelmű időt igényelhetnek. Tehát nyolc, tizennyolc vagy huszonnégy órát, attól függően, hogy kinek mennyi időpont felelt meg. Ez az esélyegyenlőség a pályázati kiírásban úgy változott, hogy az összbírálatban az kapott több pontot, aki minél több órát vállalt. Így, aki egész napra adta be igényét, az annyi plusz pontot kapott, hogy a megpályázott hat óránkkal soha nem tudtuk utolérni. Volt egy olyan kitétel is, hogy az ORTT megállapított egy műsorszolgáltatási minimumot, és ha valaki arra még ráígért, akkor is kapott plusz pontokat. - Azt mondta, hogy egy fortélyos döntésnek lettek a kárvallottai - Személy szerint azt vártam volna, hogy korrekt, hihető, méltányos indoklást adnak. Nem így történt. Bennünket azzal utasítottak el egy külön levélben, hogy nem csatoltam a pályázati díj befizetéséről szóló igazolást. Na most az eredeti máig a birtokomban van, fénymásolatát elküldtem. Amit meg is kaptak, mivel április 4-ei keltezéssel küldtek egy levelet, hogy a pályázati díj megérkezett a címzetthez. - Tehát visszaigazolták a befizetést. - Így van. Erre mondom, hogy fortélyos bürokrácia áldozatai vagyunk, mert mondhatták volna azt is, és nyugodt szívvel elfogadom, hogy vége van már azoknak az időknek, hogy megosztjuk a frekvenciát, egy rádió dolgozzon egy azonos frekvencián, vagy a hat, esetleg a tíz óra már kiment a divatból, és különféle okok miatt a huszonnégy órás adást támogatjuk. Ha ezt leírják, akkor minden további nélkül elfogadja az ember, mert ez egy valóságos indoklás. - Ez a rövid története az egésznek. Gondolom, a tanulságát is megvonta már. - Gazdaságilag úgy fogom fel, hogy ez a pályáztatás nem kedvezett a kisvállalkozásnak. Az Orient Rádió kisvállalkozásban működött, úgymond saját maga termelte ki a létfenntartási költségeit. Magánvállalkozás volt, és minden attól függött, hogy a reklámbevétel milyen nagyságot ér el. Bennünket a vállalkozók azon rétege tartott fenn, akik folyamatosan reklámoztak, hirdettek. Az üzletkötők bárhol úgy tudják eladni a rádiót, ha az bizonyos mértékig hallgatott. - Váratlanul érte a dolog? - Annyira nem, hiszen egy pályázat kétféleképpen végződhet: sikerül vagy nem. Azok az emberek, akik főleg részmunkaidőben dolgoztak a rádióban, őket valamelyest sokkolta a dolog. Egyrészt már belejöttek ebbe a munkába, másrészt azért jöttek ide, azért vállalták, mert szerették csinálni. És akkor máról holnapra vége a kedvtelésüknek. Tizennégy embert érint a döntés, majdnem mindenkinek van valahol főállása, a rádió adásideje lehetővé tette ezt. Sokszor a hétvégi szabadidejüket használták fel arra, hogy plusz pénzhez jussanak. - Meddig érvényes az engedélyük? - Július 31-ig működünk, a hétvégén, vasárnap szólunk utoljára, akkor mondjuk a hallgatóságnak, hogy köszönjük a szimpátiájukat, törődésüket, észrevételeiket, leveleiket, és további sok sikert kívánunk annak, aki ezen a frekvencián tovább dolgozik. Maga a frekvencia nem szűnik meg, csak a rádió neve változik. - Mi lesz a neve az új rádiónak? - Úgy gondolom, hogy a Juventus Kft. nyerte meg, eladni nem lehet a frekvenciát, csak olyasmi létezhet, hogy valaki üzlettársnak befogad valakit vagy valakiket, és úgy viszik tovább. Ezen belül nevet lehet változtatni. - Na, már most augusztus 1-jétől a 95.7 MHz-en a szegedi Rádió Plusz fog szólni? - Valószínű. Valamikor a Rádió Szentes is sokat dolgozott azért, hogy ez hallgatott legyen, aztán elment a 106.1 MHz-re. A szokás azonban megmaradt. A szentesiek úgy fogták fel: ez a mi rádiónk. Benne volt a Média 6, az Orient. Az országban kevés lehetősége van annak, hogy TV-toronyról sugározzák a rádióműsorokat, ami kiváló vételi lehetőségeket ad, másrészt az adáskörzet is sokkal nagyobb. Na, most aki itt nyer, az automatikusan megsokszorozza adáskörzetét. És ez reklámpiaci szempontból nagyon sokat jelent. - Szerencsétlen helyzet: egyetlen helyi rádióként pályáztak, és éppen a helyi rádiót parancsolják ki belőle. - Ez a fura döntés a kollégáimnak is feltűnt. Úgy látszik, hogy egyik pályázó sem akart helyi stúdiót kialakítani. Közvetett úton Szegedről juttatják el a műsort. A helyi stúdió, a helyi műsor és a helyi közönség valahol összetartozó fogalmak. A helyi jelleg szenvedett csorbát. Az Orient demonstrálta, hogy van választék a városban. Úgy tapasztaltuk, éreztük, talán szükségük van ránk. Sok segítséget nyújtott munkánkban a Pankotai Agrár Rt. és a Hungerit Rt. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmukat. És köszönöm a média érdeklődését, bár az eltelt tíz év alatt nem nagyon voltak kíváncsiak ránk. Lovas József

<<< Vissza