Az Úr 2005. esztendejének nyarán, amikor kis hazánkban még a hőség sem tud gátat szabni a hatalomért való ádáz küzdelemnek, hadd kínáljak fel néhány gondolatot azoknak, akik e vonatkozásban nem szeretnének "rossz lóra tenni." Mindenekelőtt leszögezhetjük: hatalomra szükség van. Olyannyira, hogy maga Krisztus - noha nem kér belőle, mégis - azt mondta: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré!" Gondolom, senki nem vonja kétségbe, hogy a hatalom birtokosai valóban elvárhatják tőlünk, hogy adjuk meg nekik anyagi és morális értelemben mindazt, ami jár nekik, hogy hatalom-gyakorlásuk üdvös legyen. Az viszont messzemenő kötelességünk, hogy nagyon lelkiismeretesen döntsünk az ügyben, hogy kiket segítünk hatalomba. Tekintettel arra, hogy a történelem tanúsága szerint a hatalom majdnem mindig megrontja birtoklóit. Ezt szeretném nagyon hangosan beleharsonázni a lelkiismeretekbe, mert olyan korban éltem én a földön s álltam a lelkek szolgálatában, mikor a hatalom szinte mindig az emberek kárára ügyködött, az emberek jó része pedig szinte dalolva hódolt meg az önkény előtt, mihelyt az megtalálta az emberi természet gyenge pontjait. Az pedig különösen tud bántani öregségemben, hogy sokszor hívő emberek is mekkora könnyedséggel fogalmazzák át a Tízparancsolat első törvényét így: "Kedvenc bálványistenedet imádd és csak neki higgy!" Félve kérdezem: hány kisistennek kell még lebuknia a hatalom magasságaiból, hogy észre térjen, mindenki, aki jót akar hitének és népének? Állítólag demokrácia van, vagy az akar lenni. Így aztán néha-néha valami kis befolyást gyakorolhatunk arra, hogy kik jussanak hatalomra a hatalomra éhesek közül. Ezt a nagyon ritkán gyakorolható befolyást jobban kellene kihasználnunk, és igen nagy lelkiismeretességgel kellene minden irracionális érzést félre tennünk és csak a haza és gyermekeink javát tekintetbe vennünk. A hatalom körül forgolódó politikai elittől két dolgot feltétlen el kellene várnunk. Meg kellene tőlük követelni, hogy ne hazudjanak. Ne akarjanak bizalmat vásárolni az igaz beszéd kontójára. Legyenek nagyon egyszerűen tisztességes emberek, s ha megkívánják a hatalmat, azt is vegyék számításba, hogy nem nagy szükség volna reájuk, ha az emberek jobbak és okosabb lennének. Aztán büntetni kellene őket bizalmatlanságunkkal, ha egymás becsületében kárt tesznek, sőt egymás erkölcsi romjai felett akarnak glóriás bajnokok lenni. Nagyon merem ajánlani mindenkinek a híres olasz írónak, G. Papininak következő prófétai szavait, melyeket a hatalmasokhoz intéz: "Legyetek a népek pásztorai, de ne azért, hogy farkasokká vadítsátok a bárányokat, és tigrisekké a juhokat!... Vessétek latba minden erőtöket, igyekezzetek megelőzni az apolitikus időket!..." Ehhez én még azt tenném hozzá: "Politikusok! A magyar népnek vannak bűnei. De a történelem ítéletének végrehajtói ne ti akarjatok mindenáron lenni!" Vági László

<<< Vissza