Gyerekekkel a bogrács mellett. Fotó: Vidovics Ferenc A Dózsa-házban, a Kurca partján tartott - a Szivárvány Alapfokú Művészeti Iskola - táborzáró vacsoráját Bíró Jenő festőművész főzte, közel negyven főre készített ínycsiklandó marhapörköltet. Jenő bácsi - mert mindenki csak így köszönti - már kora délután berendezkedett a fák hűvös árnyékában, s patikai pontossággal mérte az adagokhoz szükséges fűszereket, vizet és szeretetet. Legszívesebben konyhamészárosnak titulálja magát a szakácstudományban jártas férfiember, aki miután megözvegyült, kialakította saját háztartását, a mai napig vele élő fia kedvéért. Nem nevezi magát szakácsművésznek, mert megfogalmazása szerint az az a művészet, amit magas fokon művelnek és ő messze áll ettől. Mégis egykori rádiós újságíró kollégánk gyakran hívta a mestert egy-egy jeles ünnep előtt: meséljen a hagyományosnak számító ünnepi eledelekről, illetve arról, hogyan lehet egy pici virtuozitással különlegessé tenni azokat. A konyhamészáros egyébként - főleg Bécsben volt honos az elnevezés - abban különbözik a szakácstól, hogy az állat bontásától kezdve kíséri figyelemmel a munkafolyamatokat. Jenő bácsi is a húsvéti sonkát, maga és barátai számára saját recept alapján pácolja, füstölteti. A mostani pörkölt színes paprikáját például akkor keverte ki egy külön tálban a pörkölthús levével, amikor azon még víz nem volt, saját levében főtt húsról mert le pár merőkanálnyit. A finom vacsora után beszélgetve pipára gyújtott a mester. A festészetről és a főzésről úgy fogalmazott: kell csinálni. Megéhezünk, be kell menni a konyhába és főznünk kell valamit, vagy ahogyan saját tevékenységét titulálta, barkácsolni. A befőttek készítését nem szívesen műveli, nem férfi embernek való az, mintha gobelint kéne szőni. Női munka a cseresznyékkel, szilvákkal, szamócákkal való pepecselés. A bográcsban főtt töltött káposzta elkészítési módját ellenben nagy örömmel osztotta meg a hallgatósággal, így: legalsó réteg a káposzta, amit az előfőzött füstölt köröm követ. Erre sorakozik az ismét káposztarétegre ültetett szárma, ezt a szép nagy szeletekre szelt sertéscsülkök takarnak be. A legfelső káposztaréteget karajszeletek fedik be, az összetevőket az illat és aroma párol az istenek eledelévé. A szármák tölteléke pedig legalább három féle húsból kell, hogy összeálljon marhahús és sertésdagadó Jenő bácsi szerint fontos, hogy legyen ezek között, fűszerként pedig a kapor elengedhetetlen. A múzeumot korábban igazgató Vörös Gabriella kérte meg a festőművészt, hogy főzzön egy nemzetközi szakmai találkozó százötven fős társaságának ebből a töltött káposztából, kakastaréjra vágott sültszalonnával és friss kaporral díszítették a tálra rakott ételt. N. A.

<<< Vissza