A Csongrádon élő középiskolai tanár könyvének borítóját a szentesi Major Anna Edit és Berkecz Dávid készítette. A könyv szerkesztőségünkben is megrendelhető. "Megítélésünk szerint a normálistól eltérő viselkedésnek belső okai vannak, az egyik számottevő a fiatalok értékrendszerének torzulása. Csak sokoldalú ismeretek birtokában felelhetünk meg a nevelés-oktatás területén jelentkező társadalmi elvárásoknak, hiszen fejleszteni csak azt lehet, amit korábban már alaposan megismertünk, nevezetesen a serdülők értékrend-hierarchiáját." Dr. Pigler László, a Zsoldos Ferenc Szakközépiskola és Szakiskola mérnöktanára oktatásfejlesztő kutatóként végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Pszichológiából doktorált. Nevelés és értékkutatás címmel összegezte eddigi kutatásainak eredményét. Munkája könyvben is megjelent. A vele készült interjú második (befejező) részét közöljük. - Balogh László profeszszor, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető tanára adott egy óriási ötletet: nézzük meg, mi változott az eltelt hét esztendő alatt - mondja dr. Pigler László. - Engem megdöbbentett, hogy mennyire megváltozott a gyerekek értékítélete. Hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor a felméréseket készítettem, a társaskapcsolat mindenhol az első helyen állt. Most lecsúszott a harmadik-ötödik helyre. Abban az időszakban, amikor a gyerekeknél legnagyobb a bandábaverődési hajlam! Mi jött előre? Az anyagiak. A gyerek látja, hogy ebben az elanyagiasodott világban minden a pénz. És bekerült a köztudatba egy új fogalom, az újgazdagok fogalma. Minden gyerek hozzájuk szeretne hasonlítani. Látja, hogy kikből állnak a vezetőink, milliomosok, milliárdosok, és a gyerek azt mondja, Úristen, mivel különbek ők, mint mi? - Tehát kiderült, a gyerekek legfőbb vágya, hogy anyagilag valamilyen szinten tartani tudják magukat. - Így van. A gyerekekkel való kontaktustartás egy óriási dolog, hiszek benne, mert csak akkor tudok jó órát tartani, ha köztünk meg van a kapcsolat. Nekem ilyen vonatkozásban soha nem volt problémám. Egy kilencedik osztályból kivettem a túlkorosokat és az összes bukott diákot. Nyolc tantárgyból bukott a legrosszabb, háromból a "legjobb" tanuló. Ebből a tíz gyerekből két év múlva három kapott elnöki dicséretet, amikor végeztek. A szülők is elcsodálkoztak a dolgon. Akkor jöttem rá, hogy milyen nagy dolog a személyiségfejlesztés. Megítélésünk szerint a normálistól eltérő viselkedésnek belső okai vannak, az egyik számottevő a fiatalok értékrendszerének torzulása. Csak sokoldalú ismeretek birtokában felelhetünk meg a nevelés-oktatás területén jelentkező társadalmi elvárásoknak, hiszen fejleszteni csak azt lehet, amit korábban már alaposan megismertünk, nevezetesen a serdülők értékrend-hierarchiáját. Mindig azt mondom, nagyon egyszerű a gyereknek egyest adni, kirúgni az iskolából, az utcára tenni. Csakhogy ez a gyerek kukákat döntöget majd. Mi lesz belőle? Azt mondom, tanítsuk meg! Hogyha egy gyerek ép központi idegrendszerrel rendelkezik, ha megtanítható valamire, az legyen a pedagógus feladata. - Mi olvasható ki még az ön által készített felmérésből? - A gyerekekből teljesen kihaltak az olyan dolgok, mint a humánérték és az esztétikum. A kreativitás hét év alatt előreugrott, azelőtt lent kullogott az alsó fertályban. A gyerekek rájöttek, ha van elképzelésük, s azt tudják valamilyen szinten respektáltatni, annak hasznát veszik. Az újra való törekvés szintén előre ugrott. Az emberek közötti kapcsolatokat, a világ szebbé tételét, a humánértékeket magasan elutasítják a gyerekek. Ezért van dolga a pedagógusoknak. Az esztétikum a valóságban és a műalkotásokban megnyilatkozó, érzékelhető formában megjelenő szépség, kifejezőerő. Nem más, mint egyfajta szegmens igazodása az objektív világból. Na, de ezt a gyerek honnan tudná, ha nem tanítom meg vele. A legjobb, a legképzettebb tanulóknak kellene pedagóguspályára menni. Sajnos, itt is él a maradékelv. - Milyen tapasztalatai vannak más, külföldi oktatási intézményekkel? - A párizsi Diderot egyetemen a szakképzésre helyezték a hangsúlyt. Elvük az, ha valaki jól megtanul dolgozni, átjárja, átlátja a szakma minden csínját-bínját, csak abból lehet majd normális mérnök. Én azt hiszem, ebben van igazság. Láttam, hogyan oktatnak az USA-ban, Kanadában. Hatalmas előadók, futballpályák, hangversenytermek állnak a diákok rendelkezésére, ezzel szemben nálunk délutáni tanításban vergődnek a gyerekek este hétig. És lesz 10-11 óra, amikorra az eperjesi gyerek hazaér, és másnap el kell neki indulni valamikor hajnalban, mert olyan busz nincs, amivel éppen úgy érne be, amikorra délben megkezdődik a tanítás. És csodálkozunk, hogy a gyerek ki van borulva. Sajnos a mindenkori kormány szükséges rossznak tekinti az oktatást. Úgy tartja, nagyon sok pénzt igényel és csak lassan térül meg. Probléma nálunk az is, hogy négyévenként váltják a kormányt. A mindig új, új elképzeléseivel, új szisztémájával félreteszi azt is, ami addig jó volt. Sajnos, az élmezőnyből lecsúsztunk a középmezőny aljára. - Lehet, hogy a könyv kötelezőolvasmány lesz? - Az államtitkár ezt nyilatkozta. A könyv ajánlható egyetemi jegyzetként, kutatásokat végzőknek, illetve a téma iránt érdeklődőknek egyaránt. A minisztériumban úgy tartják, hogy a középiskolákban a legfontosabb a személyiségfejlesztés. Akkor itt, Szentesen talán létre lehetne hozni egy ilyen központot, ahol ezzel foglalkoznánk. A témával kapcsolatban most nyertem egy ösztöndíjat Dublinba. Ezeket a szellemi kapcsolatokat nem kihasználni egy kisvárosban vétek. Erre lehetne építeni. - Sokan azt mondják, a pedagógusmunka rabszolgamunka... - Ha így látják! De ha újra kezdhetném, akkor sem választanék mást. A gyerekeknek adni igazán nagy dolog. Bejön az iskolába fél- vagy negyedművelten és úgy megy ki, hogy ért valamihez. És 15-20 év múlva visszajön... Nem egy diákom megtette. Azt mondták: tanár úr, tudja, hogy mennyit tanultam magától. A legtöbben három dolgot emlegetnek: tisztesség, becsület, kitartás. Volt köztük olyan, aki a légiót is megjárta. A másik kint él Amerikában, nagyobb üzeme van, mint a régi Kontavill. A harmadiknak három autószalonja Floridában. Egy Ausztráliában karosszérialakatos, akinek apja helyett apja voltam, állandóan hív, tanár úr, nézzen már meg, szeretném meghálálni, hogy milyen jó volt hozzám. Elvált szülők gyermeke, mindig a nyakamon lógott. Nagyon jó érzés ez. Annál nagyobb dolog nincs, mint az embereken segíteni. Ez a legnagyobb személyiségfejlesztés: embert faragni valakiből. Mert kicsapni az utcára, ahhoz nem kell nagy ész, elérni valamit vele, ahhoz igen. Az emberformálás tudomány. - Lesz folytatása a könyvnek? - Készítem a másodikat, gyermeksorsok, felnőttsorsok címmel. Azokról szól, akiknek semmilyük nem volt, és vitték valamire, másrészt a tehetségesekről, akik végül lenullázták magukat, meg volt mindenük az életben, csak tartásuk nem, aztán az alkohol azzá tette őket, ami. A két véglet. A kettő között hol találjuk meg az egyensúlyt? A tehetség Isten nagy adománya. Élni kell vele! Lovas József

<<< Vissza