Az úgy történt, hogy a város vezetése elgondolkodott. Mégpedig azon, hogy az akkor már jól működő Szentesi Élet című lap mellé jó lenne egy hangzó média is a városban. Bizonyítandó, komolyan gondolják a dolgot, 1987-ben meg is írták levelüket a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának. Aláírója az akkori tanácselnök helyettes, Szirbik Imre volt. Abban az időszakban lehetetlen óhaj volt, hogy egy településnek saját rádiója legyen. A Magyar Rádió körzeti stúdióin kívül más nem működött vidéken. Nem is lett a dologból semmi, tudtuk meg Kruzslicz Páltól, a Szentesi Művelődési Központ igazgatójától. Hat évet kellett várni arra, hogy az elképzelés valóra váljon. - Volt egy rögeszmém, legyen a városban egy tájékoztatási centrum, amibe beletartozna a Szentesi Élet a rádió és a városi televízió - mondja az igazgató. - Dr. Rébeli Szabó József akkori polgármester mindenáron tévét akart. Tudtam, hogy a tévé négyszer-ötször annyiba kerül, pénz meg már akkor sem volt rá bőséggel. Ha mind a kettőt nagyon erőltetjük, nem lesz az egészből semmi. A rádió olcsóbb volt, sokkal könnyebben kivitelezhető. - Akkor le is mondtak a helyi televízióról? - Nem. Sokat tárgyaltam az ügyben. Kevesen tudják, Szentes 1995-ben meg is kapta a földi sugárzású televízió engedélyt, csak éppen nem foglalkozott vele senki. Így aztán csak rádió lett belőle. Eredendően hat órára adtunk be kérelmet, azt meg is kaptuk. Akkor nem tudtam, hogy egy szegedi és egy helyi magánvállalkozás is pályázik a 95,7 MHz-re. - Mikor hangzott fel a Rádió Szentes szignálja? - '95. július 1-jén délután 13 órakor szólaltunk meg legelőször. 13 órától 18-ig volt adásunk. A napi 5 órából úgy lesz hat, hogy minden hónap utolsó péntekjén élő egyenes adásban közvetítettük a képviselő-testület ülését. Aznap éjfélig volt műsorideje a Rádió Szentesnek. - A jelenlegi épületet nézték ki maguknak? - Több helyszínt megnéztünk, de nem azt kaptuk, amit szerettem volna. Egy teljesen romos, korábban a posta építésénél raktárnak, felvonulási épületnek használt épületet. Úgy másztunk át a téglákon, csörmőkön. Nagy munka volt fölújítani, aztán az új technikát beüzemelni. És hát össze kellett szedni a személyzetet is. Színvonalas műsorkészítésben gondolkodtam. Igényesen tájékoztatni, ez volt a cél. Több helyszínről jelentkeztünk, szerették a rádiót, hallgatott volt, komolyan támogatta a város, a képviselő-testület nagy része. Kétségtelen, jobb volt az induló helyzete, mint más rádiónak. Kistelektől Kunszentmártonig, Csongrádtól Székkutasig mindenütt ott voltunk, helyszíni tudósításokat adtunk. Sokkal nagyobb volt a reklámbevétel is. Bőven futotta mindenre. - Miért váltottak frekvenciát? - A szegedi cég '97-ben jogi úton elperelte a Rádió Szentes frekvenciáját. Pályázatot írtak ki a 106,1 MHz-re. A mienk lett, '98-ban már a nap 24 órájában sugároztunk. Azért bántott bennünket a dolog. Úgy voltunk vele, mint az a kereskedő, akinek egy kis jól bejáratott üzlete volt a belvárosban, amit megszoktak, megszerettek az emberek, aztán nyert egy hatalmas áruházat a külvárosban. A 106,1-est senki nem ismerte, be kellett járatni, és igazából tovább forgácsolódott a hallgatók figyelme. Ma már mindenki látja, hogy ez rossz, nemcsak Szentesen, mindenütt. Békéscsabán például négy rádió működött egy időben. Teljesen értelmetlen. Szétforgácsol mindent. - Ön volt a rádió első vezetője egészen 2003. június 1-jéig. Hogyan emlékszik vissza a munkatársakra? - Az elején nehéz időszakot éltünk át, hiszen minden rádiós gyakorlat nélkül kezdtük a munkát. Ugyanakkor aktív, érdeklődő fiatal újságírókkal dolgozhattam. Pályakezdőkkel, gyakornokokkal, a Szentesi Élet munkatársaival például. Azt hiszem, teljesítettük az általunk kitűzött célokat, sok emberrel foglalkoztunk, mindenütt ott voltunk. Tény, azóta változott a műsorszerkezet, de hát változott a világ is, másképpen működnek a médiumok. Leszűkült az a kör, amivel foglalkozni kell. Azóta Kisteleknek is önálló rádiója van. Akkoriban sorban álltak a rádió mikrofonja előtt egy-egy kívánságműsornál. A gyopá- rosi strandfürdőben a Rádió Szentes szólt. Nemcsak a helyiek szerették a rádiót, és akkoriban sokkal erősebb volt a kötődés a helyi médiához. Lovas József

<<< Vissza