Báró Fejérváry Géza miniszterelnök 1905. január 26. és február 4. között országgyűlési képviselőválasztásokat tartottak Magyarországon, amelynek során a 30 éve kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett a koalícióba tömörült ellenzéki pártokkal szemben. Szentesen már január 26-án megszületett az eredmény. A leadott 1544 szavazatból a függetlenség 48-as Molnár-párt 1015 (66%) szavazatot nyert el, tehát dr. Molnár Jenőt ismét Szentes képviselőjévé választották. A megye többi kerületében szintén az ellenzék győzedelmeskedett. A Csongrád megyei választási eredmények tehát hozzájárultak a parlamenti ellenzéki pártok győzelméhez, ill. a Tisza-kormány megbuktatásához. Tisza István miniszterelnök 1905. február 1-jén benyújtotta lemondását, és a polgári parlamentarizmus elvei alapján a többségi pártokból alakítandó koalíciós kormány megalakítására tett javaslatot az uralkodónak. Miniszterelnöknek ifj. Andrássy Gyulát ajánlotta. A kormányalakítási kísérletek azonban sorra meghiúsultak. A tárgyalások idejére Tisza kisebbségi kormánya hivatalban maradt, noha a miniszterelnök több ízben kérvényezte az új kormány mielőbbi kinevezését. Május végére a kormányalakítási tárgyalások végleg zsákutcába jutottak, és előtérbe került egy átmeneti, parlamenten kívüli "hivatalnok kormány" megalakításának terve. Az uralkodó június 18-án végre felmentette a Tisza-kormányt, és Fejérváry Gézát, a királyi testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké. Az ún. darabont kormányt általános bizalmatlanság és ellenséges közhangulat fogadta. A képviselőház június 21-én alkotmányellenesnek nyilvánította az új kormányt és bizalmatlanságot szavazott. Az országgyűlés elnapolását elrendelő királyi kézirat kihirdetése után az ellenzéki koalíció meghirdette a "nemzeti ellenállást", felszólítva a törvényhatóságokat az adófizetés és az újoncállítás megtagadására. Fejérváry miniszterelnök július 12-én kelt "Intő szózat"-ával igyekezett elejét venni a vármegyék kibontakozó ellenállásának, nem sok eredménnyel. Az ellenállás rövid időn belül országos méretűvé vált. Az elhúzódó kormányválság fejleményeit vidéken is élénk érdeklődés kísérte. A vármegyék a képviselőházhoz intézett felirataikban támogatásukról biztosították a választásokból győztesen kikerült ellenzéki koalíciót, tiltakoztak a Tisza-kormány további működése ellen, és sürgették a parlamenti többségen alapuló alkotmányos kormány kinevezését. Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága (= megyegyűlés) azonban hallgatott, annak ellenére, hogy a helyi ellenzék folyamatosan szorgalmazta a többi megyéhez hasonló nyilatkozat felterjesztését. Hiába érveltek azzal, hogy a megye lakossága az országgyűlési választásokon egyértelműen a koalíció mellett foglalt állást, és ennek tükröződnie kell a megye hivatalos vezetésében is, a kívánt felirat nem készült el. A halogatás láttán az ellenzék vezetői május 21-én értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy mozgalmat indítanak a megyebeli ellenzéki erők tömörítésére, és ezáltal igyekeznek nyomást gyakorolni a törvénytelen kormánnyal lojális vármegyei vezetésre. Néhány nappal később a szervezési munkálatok irányítására egy ideiglenes végrehajtó bizottságot választottak a városok és községek képviselőiből. Eközben Csongrád Vármegye Állandó Választmánya a május 29-én esedékes megyegyűlés előkészítéseként indítványozta egy felirat eljuttatását a törvényhozáshoz, amelyben Csongrád vármegye felkéri a képviselőházat, hogy "az őfelségéhez intézett felirat alapján sürgősen keresse meg a helyes utat és módot arra nézve, hogy a jelenlegi válságos helyzetből való kibontakozás a parlamentáris kormányzat helyreállítása által lehetővé tétessék" A felirat-tervezet nem elégítette ki az ellenzéket, mivel az nem mondta ki nyíltan, hogy a nemzet követeléseit teljesíteni kell, mert csak ezáltal képzelhető el a válság megoldása. A május 29-i megyegyűlésen dr. Kelemen Béla ebben a szellemben összegezte az ellenzék elvárásait, és indítványozta az Állandó Választmány "színtelen és a helyzethez nem méltó" javaslatának elvetését. Fekete Márton - a helyi kormánypárt vezetője - pártolta Kelemen indítványát, kijelentve, hogy a készítendő feliratnak ki kell fejeznie Csongrád vármegye közönségének azon hangulatát, amellyel "a képviselőház többsége, a koalíció szigorúan alkotmányos és tárgyilagos álláspontja iránt viseltetik." Ezek után a megyegyűlés vita nélkül elhatározta, hogy "a képviselőházhoz feliratot intéz oly értelemben, hogy a parlamenti többség (uralkodóhoz intézett) feliratával teljesen egyetért, az iránt osztatlan bizalommal viseltetik, és az ősi alkotmány megvédésére irányuló további rendíthetetlen kitartásra kéri a Budapesten ülésező képviselőházat". Az Alföldi Ellenzék a régen várt határozatról elismerően szólt, de előrelátóan megjegyezte, hogy a vármegye közönségének "nem is sokára még sokkal kiélezettebb alkotmányvédő határozatot is kell hoznia, mely a bekövetkezendő abszolutisztikus törekvésekkel szemben nemcsak tiltakozó szó, de határozott cselekedet is kell majd hogy legyen." Labádi Lajos

<<< Vissza