Ezekben a napokban sok német szöveget olvasok, hogy begyakoroljam magam szokásos nyári helyettesítésemre. E gyakorlás során került szemem elé a nagy német vértanú-lelkipásztornak, Dietrich Bonhoeffernek írása az ostobaságról. Arról az ostobaságról, melynek gonosz hullámai elárasztották sok-sok német ember elméjét a hitleri időkben. Ő maga közvetlenül a hitleri hatóságok áldozata lett, de közvetve annak az országos elbutulásnak, melyet egy semmirekellő középszerű akarnok zúdított rá a különben tehetséges nép tudatára. Bonhoeffer diagnózisa igazában egy időben alakult ki a mi Bibó Istvánunk ama tanulmányával, mely a hazánkat is elárasztó politikai hisztéria természetrajzát adja. Vagyis két nagy szellem szinte egyazon történelmi órában írta meg: mit gondol a huszadik század egyik legtragikusabb szellemi elferdüléséről melyet - sajnos - még ma sem lehet egészen múlt időbe tennünk. Kísért ma is, hazánkban is. Ezért tartom jónak, hogy néhány fontos és pontos megállapítást ide idézzek Bonhoeffertől. Nem szószerinti fordításban, de a lényeget érintően. Abból indul ki Bonhoeffer, hogy a "Jó"-nak nem a "Gonosz" a legnagyobb és legveszedelmesebb ellensége, hanem az "Ostoba". Elsősorban azért, mert a gonosz ember nem tud maradéktalanul boldog lenni gonosz tettei miatt, ám az ostoba rendkívüli módon elégedett önmagával. A gonoszság ellen lehet harcolni, míg az ostobasággal szemben teljesen védtelenek és tehetetlenek vagyunk. Ezen kívül a butaság nem elsősorban intellektuális deficit, hanem emberi. Sok ember azért ostoba, mert a körülményekkel szemben nem tudja vagy nem is akarja magát megvédeni. Inkább úszik az árral, zavartalanul, kényelmesen. Főleg a politikai és a vallási intolerancia erőszaka tudja ostobává silányítani az emberi szellemet. Szó szerint ezt így diagnosztizálja Bonhoeffer: "Die Macht der einen braucht die Dummheit der anderen." Egyesek hatalma használja mások ostobaságát. Nem érdemes az ostobákkal szemben érvekkel próbálkozni. Ők még a tényeket sem tisztelik. Azokat vagy letagadják, vagy ha már nem tudják letagadni, jelentéktelenné minősítik. Ők igazában személy szerint nincsenek is, csak a beléjük sulykolt, beléjük manipulált szlogenek mozgatják a szájukat. Bonhoeffer ördögi visszaélésnek tartja azt a gyakorlatot, melyet a hatalom szerelmesei és birtoklói alkalmaznak, mikor elaltatván az emberek szabadságvágyát, ostobává kábítják őket, hogy aztán belerángassák őket a legmélyebb morális mélységekbe. Bonhoeffer szerint csak az Isten félelmére alapuló bölcsesség szabadsága képes az ostobaság ellen védekezni. Ezt viszont már én teszem hozzá: ha az értelmiségek gőgje Isten ellen fordulnak, akkor ők lesznek az ostobaság első áldozatai. A butaság ördögétől ments meg, Uram, minket! Vági László

<<< Vissza