A Szentes Nagytemplomi Református Egyházközség megrendezte első időszakos kiállítását a Templomi Galériában. A szentesi születésű Csőregh Éva festőművész Világ napórái című kiállítását nyitották meg június 26-án. A jelenlévőket Kovács Péter református lelkész köszöntötte. Elmondta, a Templomi Galéria közel egy esztendeje épült, és azt tervezik, hogy minden évben legalább két-három kiállítást rendeznek Szentesről elszármazott, vagy valamilyen módon a városhoz és a gyülekezethez kötődő művészek alkotásaiból. A szintén szentesi származású Csete György Kossuth-díjas építész ajánlotta a képeket. Versidézeteket válogatott erre az alkalomra, többek között Petőfi A puszta, télen című költeményéből olvasott fel. Egy élményéről is mesélt: tegnap estefelé a város felett éppen nyugodott le a nap, és narancssárga volt az ég, amikor Mártély felé ment vonattal. Figyelte, hogy a nap járása hogyan követi az útját, hol éri el a horizont határát. Mindszent fölött vöröses rózsaszín fény úszott, és Mindszent-Mártély között volt a horizont szélén a nap. Kereste a református nagytemplom tornyát, de sajnos nem találta a tornyok között. Csőregh Éva felidézett a képein "a naparanyból néhány karátot". Csete György hozzátette: irigyli a türeleméért, mivel egy-egy festmény elkészítése részint azzal jár, hogy amíg alkot, addig a napnak sütnie kell, és a színeknek élniük kell, amíg a kis pettyek oda nem kerülnek, ahová valók. - Hogy mit jelent nekem ez a templom? - tette fel a kérdést a művésznő beszélgetésünk kezdetén. A templom mellett állt az a kis ház, ahol születtem. Már lebontották. Ebben a templomban kereszteltek. Ide jártam a református elemi népiskolába, akkor még nyilvános vizsgát tettünk. Első osztályosként álltunk az Úr asztala mellett megszeppenve, és itt kérdezgettek minket. Itt konfirmáltam, itt esküdtem, és most én rendezhetem az első kiállítást. Ez hatalmas élmény. Csőregh Éva a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett, utána a Magyar Iparművészeti Egyetem textil főtanszék restaurátor szakát végezte el. Az Országos Néprajzi Múzeumban restaurátorként dolgozott, majd 1960-tól Csepel Csillagtelepen, a 12 évfolyamos iskolában rajzot, művészettörténetet tanított 13 éven át. A családlátogatások során közelebbről is megismerkedett az itteni társadalmi környezettel, és ez szociológiai érdeklődést váltott ki belőle. Ezután ilyen jellegű írásokat kezdett publikálni. Ezek kapcsán hívták meg a MTA Pedagógiai Kutatócsoportjába. Ekkor "a művészet egyelőre hallgatott", mert a tudomány vette át a helyét. Ez egészen nyugdíjas koráig tartott, ekkor vett megint ecsetet a kezébe. - Mindenem volt az utazás, bejártam a fél világot. Máig sem értem, hogy tanári fizetésből ezt hogyan tudtam megoldani. Voltam Kínában, Jeruzsálemben, Európában, Amerikában, Skandináviában. Nagyon szerettem a tengert is. Többször jártam Wales-ben és Bretagne-ban, ahol a kelta emlékek máig elevenen élnek. Kelta bűvöletbe estem akkor, és az öt évvel ezelőtti szentesi kiállításomra, a városi könyvtárba kelta anyagot hoztam. Azóta tematikus munkákat készítek. Mivel korom előrehaladtával az idő kérdése egyre inkább foglalkoztat, az időből áttértem az órákra, azoknak pedig a legszebb részeire, a napórákra. Ez a mostani kiállítás témája és a következőé is ez lesz, mert ezt nem lehet abbahagyni. A kiállítás július 26-ig, hétköznap 9 és 15 óra között tekinthető meg. Kulcs az Árkád Galériában kérhető. Majzik Andrea

<<< Vissza