Maradandó színházi élménnyel ajándékozta meg a szentesi közönséget az egyik legérdekesebb, legtehetségesebb, s ezzel együtt igen népszerű színésznő a városháza udvarán. Eszenyi Enikő szlovák partnerével, Milan Mikulcikkal (aki az életben is párja) az Ég és Nő között című komédiával lépett fel, amiben a törékeny alkatú színésznő sokoldalúságát bizonyíthatta. Ami nekünk a Tükör Alapítvány szervezésében a nyári előadássorozat nyitódarabja volt, az a művészeknek az évad zárása. Interaktív játékukba bevonták a nézőket is, akik egyébként is szerencsésnek érezhetik magukat, hogy színpadon láthatták a színésznőt. Eszenyi Enikő ugyanis az utóbbi években egyre inkább rendezőként (el)ismert. Az előadást követően érdeklődésünkre elárulta: nem szorult háttérbe a színészkedés az életében. - Elsősorban színésznő vagyok - mondja, miközben az előző másfél óra minden rezdülése ott látható még az arcán. - A rendezés és a színészkedés is más embert kíván. Az előbbi egy türelmesebb, csendes hallgatóságot, színésznőnek lenni pedig sokkal intenzívebb, szenzitívebb állapot. Új bemutatóm nem volt már két és fél éve, de a régi előadásaimat, úgy mint A vágy villamosát, A macska a forró bádogtetőnt, Ibsen Nóráját, az Ég és Nőt továbbra is játszom. 12-15 előadásom van egy hónapban, ezért nem érzem úgy, hogy nem játszom, csak a vidéki közönség nem láthat. Azért nekem is új dolog lesz ősszel Schiller Stuart Máriáját játszani, amiért ilyen hosszú ideig nem volt bemutatóm, szorongást vált ki belőlem, hogy meg tudom-e csinálni. - Vendégrendezésre kérték már fel Pozsonyban, Prágában és Washingtonban. Milyen fogadtatása volt munkáinak? - Brecht egyik darabját rendeztem, Egy fő az egy fő címmel. Amerikában más a szisztéma, nem úgy van, mint itthon, hogy például 10 évig játszom egy darabot a Vígszínházban. Az amerikai nem repertoárszínház. December 28-án kezdtem próbálni, február 6-án bemutattam, onnantól kezdve mindennap azt a darabot játssza a színház, március végéig. Akár iszonyatos siker, akár nem annyira, akkor is csak abban az időszakban megy. De ezt nagyon jól fogadták. - Minden ország saját nyelvén, angolul, szlovákul, és csehül mutatják be a darabot. Hogyan hidalja át a nyelvi korlátokat? - Mindig van tolmácsom, úgyhogy ez nem probléma. Azért sem, mert mindegyiket beszélem is olyan szinten, hogy meg tudjam értetni magam. - Nyáron zárva tartanak a színházak, a színészek - már aki teheti - ilyenkor forgat filmet. Az ön nyara hogyan telik? - Prágába megyünk Milan-nal, mert ő ott próbál egy színházi főszerepet. Nekem elő kell készítenem az októberi premieremet, Lope de Vegától A kertész kutyáját rendezem a prágai Nemzeti Színházban. Ez iszonyatos nagy munka, ilyenkor a díszlet-és a jelmeztervezővel töltök egy hetet. Utána egy hónapra Indiába utazunk Milannal. Azután ismét Prága, ellenőrzöm, mi készült el, majd kezdődik az évad. Mindig tele vagyok munkával, így, ha van filmes felkérés, próbálom beiktatni a programba, ha nincs, örülök, hogy el tudom végezni, ami munkám van. Most forgattam egy tévéjátékot, a Duna TV-n volt látható. Nagyon örültem, hogy Török Ferenccel, az egyik legjobb fiatal magyar filmrendezővel dolgoztam, de Antal Nimróddal is forgattam már. - Miért érezte fontosnak, hogy a Kontroll című filmben, egy elsőfilmes rendező munkájában egy epizód erejéig szerepeljen? - Először nem volt fontos, nem is akartam, de Nimród hosszasan keresett, és rábeszélt. Gondoltam, ha neki ennyire fontos, elvállalom. - Drámai vénája van, komika is tud lenni, és hajlik az abszurd felé. Melyik műfajban érzi magát legjobban? - Lassan 25 éve vagyok a pályán, mindenfélét játszottam. Nem szoktam semmit preferálni, nincs kedvenc állatom, színem és szerepem sem. - Fiatalon komoly szakmai sikereken van túl, elismerés övezi, díjakkal is elhalmozták, melyek közül kiemelkedik a Kossuth-díj. Mondhatni, nem sok vágyakozni valója maradhatott... - A Kossuth-díjat 40 évesen kaptam meg, nem mondanám, hogy fiatalon, hiszen vannak, akik már 20-30 évesen megkapták. De az ember nem ezért dolgozik. Nincs kedvenc vágyam, álmom sem, mindig jönnek az újabb meghívások, szerepek. Mindig a pillanatnak élek, a pillanatot akarom megcsinálni. Darók József

<<< Vissza