"Ettől a pályától mindent megkaptam. A sportban mindig fair play játékos voltam, és nemcsak kapni szerettem, adni is. És itt, az iskolában a gyerekeknek is. Itt minden a tanításról szól. Gondolom, a kollégáim is jól érezték magukat az iskolában. Nem kellett senkinek se összeszoruló gyomorral bejönni, hogy na, ma már megint tanítanom kell." - vallja Dongó László (képünkön). A szegedi József Attila Tudományegyetem elvégzése után '68-ban a jelenlegi Zsoldos Ferenc Szakközépiskola és Szakiskola elődjénél, a 603-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnél helyezkedett el. Kémia-fizika szakos tanárként, de mint mondja, abban az időben a tanult szaktárgyai mellett egyéb feladatokat is el kellett látni. - Munkahelyünk a gimnázium második emeletén volt, ott kaptunk délutánra szabad helyet - mondja. - Mígnem eljött a történelmi pillanat, 1970-ben átadták a Szent Imre utcai iskolát. Eléggé hiányos felszereltséggel ugyan, de nem vitatható, hogy fényévekkel jobb helyzetbe kerültünk a korábbi lehetőségekhez képest. Az iskola '92-ig a város és vonzáskörzetének a szakképzési igényét elégítette ki. - És utána? - A rendszerváltást követően folyamatosan leértékelődött a szakmunkásképzés. Volt egy olyan elképzelés, hogy mindenki érettségizzen le, és mellette szerezzen szakmát. Ennek az lett a következménye, hogy a szakképzés rendszere gyakorlatilag összeomlott, az új elképzelések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. '98-ban megszüntették az érettségit és szakmát biztosító szakközépiskolai képzéseket, és jelentősen módosították a hagyományos szakmunkásképzést is. Kialakult a ma elfogadott rendszer, amely jelenleg 2+2 vagy 2+3 éves formában képzi a szakmunkásokat. - Szakemberektől hallottuk, nem túl stabil a rendszer. - Nem igazán. Újabb változások várhatók, különösen a szakképzés területén, érdemi bevezetésére 2006. szeptember 1-jétől kerül sor. Nem tudom, hogy milyen lesz. Ma egyértelműen kijelenthető, végzett szakmunkásaink bizonyos hányada szakmai intelligenciában elmarad a régi hagyományos szakmunkásképzésben részesültektől. Függetlenül attól, hogy a személyi és a tárgyi feltételek jelentősen javultak. Ezek a viharos változások azért sok pozitívummal is jártak, hiszen '94-ben az iskola világbanki program keretében jelentős eszköz- illetve módszertani fejlesztésekhez jutott. - Most tesztelik a kétszintű érettségit... - Jobban megméri a fiatalokat, szerteágazóbb. Egy országos, egységes mérési követelményeket állít előtérbe, minden tantárgyból szóban és írásban is vizsgázni kell. Ma egy tanulónak könnyebb leérettségizni, mint az előzőekben. Hibás döntésnek tartom, hogy az egyetemi felvételnél nincs szükség az emelt szintű érettségi vizsgára az adott felvételi tárgyakból. Ma az egész oktatásra jellemző normatív támogatás a minél több tanuló felvételét szorgalmazza. Érzésem szerint drasztikusan csökken a felsőoktatásba jelentkezők száma függetlenül attól, hogy a bejutás lehetősége könnyebb. - Nem értem, akkor miért lesz kevesebb? - Természetesen belejátszik a tanulólétszám csökkenése, ugyanakkor az előző évhez viszonyítva 14-15 ezer hallgatóval kevesebb diák célozta meg a felsőoktatást. Ez annak is köszönhető, hogy a diplomások körében is sok a munkanélküli. - Lehet, hogy a szakmunkásképzés újra fölértékelődik? - Igen, az országban nem egyformán, régiónként eltérő számban és szakma szerint. Bizonyos szakmákban máris hiányt jeleznek. A képzési szerkezetben is vannak problémák. A kormány programja magába foglalja azt is, hogy kiemelt támogatásban részesítik a hiányszakmák oktatását felvállaló intézményeket, de a kérdés nem ennyire egyszerű. Nehéz a fiatal elképzelését megváltoztatni és egy másik szakmára átirányítani. - Melyek voltak az úgynevezett divatszakmák régen és melyek napjainkban? - Oktatásunk a 70-es években kizárólag a helység és a vonzáskörzet iparának kielégítését szolgálta. A divatszakmák között említhetem az autószerelő és a dieselmozdony-szerelő szakmát. Ma mintegy kéttucat szakmára adott a képzési lehetőségünk, most, hosszabb szünet után a fémforgácsoló esztergályos szakma az újdonság. - Mindig is pedagógus akart lenni? - Igen. Szüleim szabómesterek voltak. Iparos családból származom. Egy komoly ambíciókkal rendelkező osztályba jártam a Horváth Mihály Gimnáziumban. A harmincfős osztályból huszonketten szereztünk diplomát, egymást hergeltük a tanulásban. Ez a nagyszerű közösség éppen a hétvégén ünnepelte 45 éves érettségi találkozóját. A döntő többség a kitűzött célt elérte, megvalósította, sikeres embernek mondja magát. Ahogyan jómagam is. A pályakezdés után a 70-es évek közepétől a felnőtt oktatás tagozatvezetőjeként, majd '90 óta három cikluson keresztül igazgatóként végeztem a munkám. - Szeptembertől nyugdíjas lesz. Láthatóan jól tartja magát. Hogy így van, az bizonyára a sportolói múltnak is köszönhető. - Igen, jól érzem magam. A sport ma is velem van, amikor csak tehetem, úszom vagy teniszezem. Maradnék még tanítani, amíg úgy gondolom, teljes értékű munkát tudok végezni. És amíg a jó arcomat látják. Amikor úgy érzem, kezdek fáradni, abbahagyom. Remélem, pár évet dolgozhatom itt. Dongó László június 30-án a Csongrád Megyei Közgyűlésben címzetes igazgató címet vehetett át. És így idevalóak a fentebb leírt sorok is. Azt mondja: ettől a pályától mindent megkapott... Lovas József

<<< Vissza