|
 Képünkön:
Kossuth Ferenc országos pártelnök
A köztudatban az él, hogy az 1867. évi kiegyezés és az első világháború
kitörése közötti történelmi periódus a "boldog békeidők" korszaka
volt: az ország dinamikusan fejlődött, a népek békességben és jólétben
éltek, a háború elkerülte a határainkat, a jó király bölcsen irányított.
Van ebben némi igazság, de aki behatóbban ismeri az ún. dualista berendezkedés,
az Osztrák-Magyar Monarchia időszakát, az jól tudja, hogy a lendületes
gazdasági fejlődés társadalmi feszültségektől volt terhes, amelyek 1914-re
pattanásig feszültek. A politikai élet sem volt harmonikusnak mondható:
a zajos parlamenti harcok, a pártok kiélezett küzdelme jellemezték az
egész kort. Az elkövetkezőkben a száz évvel ezelőtti közjogi és politikai
csatározásokat villantjuk fel, és egyben bemutatjuk, hogy mindezekhez
hogyan viszonyult Szentes város lakossága, illetve politikai elitje.
1903. január végétől a Fejérváry Géza honvédelmi miniszter által beterjesztett
újonclétszámemelési törvényjavaslat került a parlamenti küzdelmek középpontjába,
amely jelentősen megnövelte volna az ország katonai kiadásait. Február-március
folyamán országszerte tüntettek a katonai törvényjavaslat ellen, a parlamenti
ellenzék pedig obstrukcióba lépett (agyonbeszélés időhúzási szándékkal).
Szentesen a március 15-én tartott ünnepi népgyűlés alakult át tiltakozó
gyűléssé. Másnap több mint 100 fős delegáció utazott a fővárosba, s átadta
a szentesiek tiltakozó petícióját a parlament elnökének.
A parlament nem szavazta meg a pénzügyminiszternek a közterhekről és az
állami kiadásokról szóló törvényjavaslatát, így az ország költségvetésen
kívüli (exlex) állapotba került. Széll Kálmán miniszterelnök június közepén
benyújtotta lemondását. Az uralkodó Khuen-Héderváry Károly volt horvát
bánt bízta meg a kormányalakítással. Az új miniszterelnök a megegyezéses
béke híveként tárgyalásokba bocsátkozott Kossuth Ferenc pártelnökkel.
Megállapodást kötöttek, amelynek lényege az volt, hogy a kormány visszavonja
a Fejérváry-féle katonai javaslatot, az ellenzék pedig befejezi az obstrukciót,
és megszavazza az éves költségvetést. Az Ugron Gábor vezette 48-as függetlenségi
frakció tagjai azonban nem vettek tudomást a paktumról, és tovább folytatták
az obstrukciót. A paktum miatt a Kossuth-párt egysége megbomlott. A többség
az obstrukció folytatása mellett foglalt állást, ezért Kossuth Ferenc
lemondott a pártelnökségről és sértődötten félrevonult. A függetlenségi
táboron belül az Ugron-frakció kerekedett felül, amely a "harcoló
ellenzék" elnevezés alatt igyekezett egy táborba gyűjteni az ellenállással
szimpatizáló pártok képviselőit.
A szentesi függetlenségiek június 29-én értekezletet tartottak, amelyen
elítélték Kossuth Ferenc eljárását, és kimondták, hogy a Szentesi Függetlenségi
és 48-as Párt csakis a további küzdelemben látja elérhetőnek a nemzet
kívánalmait, jogos követeléseit. Burián Lajos elnök a sajtóhoz eljuttatott
nyílt levelében kijelentette, hogy: "A szentesi függetlenségi párt
az ország jelen kritikus helyzetében szükségét látja annak, hogy az ország
összes választó kerületei országos hírlapok útján hozzák tudomására a
jogfeladó országgyűlési képviselőknek, hogy ők a nemzet érzelmeit, kívánságát
fent az országgyűlésen nem képviselik, és erről őket a legközelebbi képviselő
választáskor tettekkel meg fogják győzni."
A parlamenti ellenzék kiszélesedett obstrukciójával szemben a Khuen-Héderváry-kormány
tehetetlennek bizonyult, ezért 1903. augusztus 6-án bejelentette lemondását.
Hosszabb kormányválság következett. A feszültség csak tovább fokozódott,
amikor Ferenc József ismét Khuen-Héderváryt bízta meg a kormányalakítással.
Az országos tiltakozási hullámhoz Szentes városa is csatlakozott. Szeptember
24-én rendkívüli városi közgyűlést hívtak össze, amelynek egyetlen napirendjét
Burián Lajos és társai által benyújtott indítvány képezte. Ebben azt kezdeményezték:
mondja ki Szentes város képviselő-testülete, hogy mivel az 1867/X. tc.
a törvényhozás által meg nem szavazott adók beszedését törvénytelennek
nyilvánítja, ennek következtében Szentes város képviselő-testülete utasítja
a városi adóhivatalt, hogy semmiféle állami adót be ne szedjen mindaddig,
míg az a törvényhozás által megszavazva nem lesz. Az indítványt a városatyák
többsége hangos éljenzéssel fogadta.
Az elhúzódó politikai válság megoldásának reményében november elején az
uralkodó az erélyéről közismert Tisza Istvánt bízta meg kormányalakítással.
Az „erős kéz“ politikáját megtestesítő Tisza a legfontosabb feladatának
a válság gyors felszámolását, a parlamenti anarchia megfékezését tekintette.
A programját fogadó ellenzéki obstrukcióra azzal válaszolt, hogy kimondatta
a délutáni parlamenti ülések - öt és kilenc óra közötti - bevezetését.
A házszabályok módosítása kiváltotta az ellenzék heves tiltakozását, de
visszatetszést szült a kormányzó Szabadelvű Párton belül is. Az egyre
élesedő parlamenti harcnak ezúttal is Kossuth Ferenc vetett véget, aki
a mérsékelt ellenzék nevében békét ajánlott Tiszának. Az Ugron- és a Szederkényi-csoport
az alkut nem fogadta el, és tovább folytatta az obstrukciót.
Kossuth Ferenc újabb meghátrálása általános felháborodást keltett a szentesi
függetlenségi ellenzék tagjaiban. December 13-án egyhangúlag hozott határozatukban
bizalmatlanságot és megvetést szavaztak Kossuth Ferencnek és a "hatalom
előtt vele együtt leszerelt hazaáruló híveinek", ugyanakkor köszönetet
mondtak a tovább harcoló ellenzéki honatyáknak.
Labádi Lajos
|
