Mikor őseink buzgósága Istent szólította a hazáért, többek között így sóhajtozott: "Ó, ha csak ezt látnád!" Ha csak László király vitéz lovagságát vennéd figyelembe, benne gyönyörködnél, s miatta szeretnéd a magyar népet. De hát az ilyenfajta gyermeki hitnek napjainkban szava sincs, nem még énekelhető költészete. Állítólag felnőttünk. Kinőttünk az olyasmikből, mik régen lovagiasságnak minősültek. Nincsenek eszményeink. Csak érdekeink vannak. Főleg a politikai elit védekezik minden ki nem fizető, szavazatokat nem gyűjtő lelki nagyság ellen. Napjainkban nem Szent Lászlókra van szükség! Igaz, még vannak, akik honorálják, ha keresztény Magyarországról szólnak a szövegek, de hát inkább csak a szószékre valók az olyan prófétai megállapítások, melyek a nagy Prohászka püspök ajkáról így szóltak: "Gyomláljuk, szántsuk, műveljük Szent László példájára az élet elhanyagolt mezejét. Építsünk templomokat...", mint ő. Elsősorban gyermekeink gondolkodását építsük masszív erkölcsi értékek templomává. Mert, ha ők nem lesznek templomok, akkor kik szabnak határt az egyre gátlástalanabb rossznak? A rossznak, mely a politikában is nagyon jól érzi magát, hát még a média világában! Most nagyon idekívánkozik az új pápának XVI. Benedeknek egy régebbi, de egyre időszerűbb nyilatkozata: "Most, ha kiiktatják a rossz ellen ható erőket, az összeomlás felmérhetetlen lesz." Főleg a még hívő keresztények tennék nagyon jól, ha nem pártpolitikai irányultságtól várnák a hit jövőjét, hanem a politikába való belebetegedés helyett nagyon elszántan akarnák megélni a nagy angol bíboros-filozófusnak, Newmannak szavait: "Ha az egyház megbetegszik, a világ elsirathatja önmagát." Bizony, a rossz, mely immár emelt fővel foglalja el a külső és belső fórumokat, lassan globális nagyhatalom lesz. Ezért aztán igen nagy a mai Lászlók felelőssége! Mert a mai rossz nem egyszerűen csak egy besenyő lovaskatona, akit az ifjú László sikerrel kergetett meg, hogy kimentse karjaiból a magyar leányzót. A mai rossz nehezen megkergethető, mert sokszor már túl kívánatossá öltöztette magát, s ezért egyre nagyobb sóvárgást tud elővarázsolni maga után. Lassan-lassan maga a közgondolkodás válik olyan báránykává, aki - Szabó Dezső szavait idézve - alig várja, hogy a farkas gyomrában lelje meg boldogságát és biztonságát. A történelem ura ezt a fajta perverz sóvárgást látja. Pedig az lenne jó, ha csak azt láthatná, hogy ma is vannak olyan Lászlók, azaz felelős magyarok, akik elég bátrak, hogy felvegyék a harcot az ellen a pogányság ellen, mely a kereszténység előttinél sokkal pogányosabb. Vági László

<<< Vissza