<<< Vissza

Magyar tehetségek kellenek
Mészöly Kálmán a magyar labdarúgásról

2005. június 10.

 
A közelmúltban lehetőségem volt arra, hogy egy közös ebéden találkozzam Mészöly Kálmánnal volt szövetségi kapitánnyal. Hatvan-egyszer húzta magára a címeres mezt és háromszor az Európa és világ válogatott trikóját. Jelenleg a liga szakmai igazgatója. A jóízű ebéd után - mi másról? - a magyar foci helyzetéről beszélgettünk.

- Egy korábbi kijelentése, mely szerint a válogatott élén nincs szükség külföldi edzőre, megosztotta a focit szerető közönséget. Ennyire gyengék lennének a magyar edzők, hogy több, mint két évtizede nem tudták kijuttatni a válogatottat sem az EB-re, sem a VB-re. Esetleg a játékosok között kell keresni a problémát?


- Nem azt mondtam, hogy nincs szükség külföldi edzőre. A szövetségi kapitány 150-szeres német válogatott, fiatal, rátermett ember. Nem ez a baj, hanem az, hogy a fiatal, tehetséges magyar edzők, akik már bizonyítottak külföldi játékokon (Kiprich, Détári), nem azért harcoltak, hogy itthon szövetségi kapitányok legyenek? Lothar Mattaus kiváló szakember, de bántja a szívemet, ha mégis sikerülne a kijutás, az nem magyar edzőpáros eredménye lenne. A magyar fociban összefogásra lenne szükség, minden területen. Szeretetteljes hozzáállás kell, a férgese hulljon el, e nélkül nem lesz felemelkedés.

- Pedig vannak olyanok, akik nem értenek hozzá, mégis a magyar labdarúgásból szeretnének megélni...


- Meggyőződésem, hogy így van. Sokan vannak azok, akiknek nincs helye ott, ahol éppen ténykednek a labdarúgásban.

- A szövetségi kapitány tett egy kijelentést, mely szerint a magyar idegenlégiósoknak nem érdekük a magyar válogatottban játszani. Ön is így látja?


- Én voltam az első szövetségi kapitány, akinél a játékosok külföldre szerződtek. Például Bálint, Fazekas, Mészáros. De meggyőződésem, hogy sohasem jutottunk volna ki a 1982-es VB-re, ha ezek a külföldön focizó játékosok nem segítik a magyar válogatottat. Ha ők külföldön komoly csapatban játszanak, akkor itthon is előrébb kellene vinniük a játékot. Ha ez nem sikerül, akkor ez szomorúság ránk nézve és a nagyon sok pénzért külföldön focizó játékosokra nézve is. Sokkal többet várunk el az idegenlégiósoktól, azt hogy szívvel-lélekkel hajtsanak a magyar színekben.

- Mi a véleménye arról, hogy igen gyakran változtatják a bajnoki kiírást?


- Azt hiszem, a mostani a reális. Végre elfogadták, hogy az NB I-ben, az NB I/B-ben (2005-2006-ban megszűnik) és az NB II-ben két fiatal játékosnak kell szerepelnie a kezdő tizenegyben, s ötnek a keretben kell lennie. Ez már előre lépés, hogy minél kevesebb olyan külföldi játékos legyen, aki nem erőssége a csapatnak, s minél több tehetséges 18-21 éves, akik kevesebb juttatásért többet adnak ki magukból. Nekik még megvan a fejlődési lehetőségük is. Talán ez lesz a magyar foci felemelkedésének útja.

- Önben Vasas szív dobog, a fia az Újpest edzője. Kijár-e a Megyeri úti stadionba?


- Igen. Azt, hogy én milyen játékos voltam, ismerik a focirajongók. Géza fiam az UTE edzője, de erről külön is beszélhetnénk. A fiaim, akik a Vasasban dolgoztak, nem kaptak olyan ajánlatot, hogy például pályaedzőnek hívták volna őket. Én három éve voltam utoljára a Fáy utcában Vasas mérkőzésen. Senkinek, semminek tekintenek. Ennél többet mit mondhatnék a Vasasról?!

Dunás-Varga Zoltán


<<< Vissza