|
 Képünkön:
A két hegymászó közül Greskovits jobbról látható
Május 18-án Greskovits Péterre emlékeztek a Horváth Mihály Gimnáziumban.
Halálának 20. évfordulóján az oktatási intézmény falán elhelyezett emléktáblánál
Berkecz Pál tanár mondott beszédet, Reményik Sándor Zuhanók vigasztalása
című versét Szojka Ádám 11.d osztályos tanuló mondta el, és koszorút helyezett
el Tóth Tibor gimnáziumi tanár.
Ennyi történt. Legalábbis a szerkesztőségünkbe érkezett levél szerint.
De ki is volt Greskovits Péter? Szegeden született 1952. február 7-én.
Édesanyja tanár, édesapja agrármérnök volt. Szegeden, majd Szentesen járt
általános iskolába. 1966-ban kezdte meg tanulmányait a Horváth Mihály
Gimnáziumban. Szerény, csendes, barátkozó természetű diák volt. A tantárgyak
közül a kémiát szerette legjobban, de szabadidejében teniszezett, úszott,
futott és rengeteget olvasott. Gimnazistaként végigjárta az országos Kék-túra
több mint 900 km-es útvonalát. De érdekelte a képzőművészet is, ő maga
is festett.
Érettségi után Szegeden autóvillamossági műszerész bizonyítványt szerzett,
ezután két évig dolgozott a Medikémiánál, majd bevonult katonának. Leszerelés
után, 1975-ben beiratkozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti
fakultására. Szakvizsgája után a Kőbányai Gyógyszerárugyárban dolgozott.
Az egyetemen, ahol a tanulás mellett arra is telt erejéből, hogy rektori
nagydíjas tudományos dolgozatot készítsen, ő volt a sportélet szíve. Karok
közötti vízilabda bajnokságot szervezett, nevezetessé vált kocogó- és
futómozgalmat indított, kosárlabda csapatot verbuvált, és többnapos gyalogtúrákra
vitte társait. A hegymászást utolsó egyetemi évében kezdte el. Volt katonatársa,
legjobb barátja, Csanádi Sándor vitte először a hegyek közé. Az évek során
megmászták a Tátra, az Alpok, a Fogarasi havasok és a Kaukázus szikláit.
Ettől kezdve lemondásokkal teli, hősies életet élt. A hegyekben embereket
mentett, végiggyalogolt száz kilométert pihenés nélkül és futott ötvenet,
úszni járt, és gőzben edzette magát. A segítségnyújtás és a szeretet,
az önmagunkon uralkodni tudás és a türelem, a letisztult gondolatok és
a megértés váltak lényegévé. 1985. május 16-án a Himalája 7000 méteres
magasságában, a Himalchuli East meghódítása közben, életét áldozta barátjáért,
Csanádi Sándorért, akivel egy hóviharban örökre eltűntek.
Hagyatéka - naplók, gondolatokat, tájleírásokat őrző feljegyzések, hegyekről
készített gyönyörű fotók, egy füzetrevaló, általa kidolgozott receptgyűjtemény
- egy felfedező és másokért tenni akaró, hősies életre emlékeztet - emlékezett
róla Tóth János gimnáziumi osztályfőnöke.
A gimnázium első emeleti folyosóján 1987 óta egy márványtábla látható,
rajta egy Paul Éluard idézet: "A homály ellen szólok a reménység
nevében." Az emléktábla előtt naponta járnak el a diákok és a tanárok,
de nem sokan tudják, hogy ki üzen nekik.
Greskovits Péter halálának tizedik évfordulóján, 1995. május 11-én a rokonok
és a barátok bevonásával megemlékezést és koszorúzást tartottak, és emlékkiállítást
nyitottak. A legjellemzőbb iratok és tárgyak az emléktábla melletti tárlókban
azóta is megtekinthetők. Ekkor született a családtól kapott bronz emlékérmek
kiosztásának ötlete: ezzel is őrizzék Greskovits Péter emlékét. Az emlékérem
a márványtábla kicsinyített másolata, rajta a hóban alvó arc az állhatatosságról,
a barátságról és az önfeláldozásról üzen...
A Greskovits család emlékérmet alapított a turisztikában vagy hegymászásban
kiemelkedő teljesítményt nyújtók számára.
A céljuk Péter fiuk emlékének megőrzése, illetve a turisztikában vagy
hegymászásban elért kiemelkedő teljesítmények elismerése a gimnázium tanulóinak
körében.
Az emlékérem elnyeréséért természetesen feltételeket szabtak, odaítéléséről
a Horváth Mihály Gimnázium (Tóth Tibor és Berkecz Pál) dönt. Érdemleges
teljesítmény hiányában nem kerül minden évben kiadásra.
A díjazás a sorszámozott és monogrammal ellátott emlékéremből és a teljesítményt
elismerő emléklapból áll. A díj átadása az évzáró ünnepségen történik.
Az eddigi Greskovits-érmesek névsora:
1. Berkecz Pál (1995., hegymászás és a Kék túra teljesítése), 2. Tóth
Tibor (1995., hegymászás és a Kék túra teljesítése), 3. Boros Gabriella
(1995., a Kék túra teljesítése), 4. Hegyaljai Beáta (1995., Kék túra teljesítése),
5. Béni László (1998., többévi turisztikai tevékenység), 6. Nagy Zoltán
(1999., Kék túra teljesítése), 7. Berkecz Erika (2000., Kék túra teljesítése
és többévi turisztikai tevékenység).
L. J.
|
