E sorok június 6-án, reggel 6 és 7 óra között íródnak. Azaz egy olyan nap reggelén, mely akár történelmi nappá is válhatna, ha - példának okául - az ún. "politikai hála" ünneppé válna. De az biztos, hogy ez nem következik be. Ez nem következhet be, mert már 1989-ben megmondta Pozsgay Imre, hogy "a hála nem politikai kategória". Ő csak tudja, mert saját bőrén tapasztalta meg. Azóta pedig a politikai élet törpe nagyságai mindent elkövetnek, hogy ennek a csalódásból született megállapításnak akkora rangja legyen, mint a Tízparancsolatnak, melyet Isten maga vésett Mózes kőtábláira a Sínai-hegy magasságában. A napokban pedig egy köztudottan keresztény beállítottságú és szelíd szavú politikus mondotta - fülem hallatára -, hogy a hála csak érzelem. Elfelejtette, hogy a hála elsősorban nem érzelem, hanem az igazságosságnak nevezett erkölcsi törvénynek egyik megjelenési formája. Tehát, nem hangulat magatartás, hanem az alapvető emberi jóérzésnek elemi megnyilvánulása. Ennél fogva a politika is jól járna vele, mint ahogy különösen a kis államok politikusai jól járnának azzal, ha egyáltalán az erkölcs előírásai alapján politizálnának. Mindjárt jobban bíznának egymásban, tisztelnék egymás becsületét, nem vonnák kétségbe egymás jószándékait, az istenadta néptől pedig tartanának, mint gyermek a szüleitől, akikből - például József Attila - "eggyé szaporodott". Persze, ahol nincs politika, ahol csak pártpolitika van, csupán a hatalom megragadásának érdekében - ott tényleg a hála nem jöhet számításba. Ott valóban az a főérdek, hogy maga a nép se legyen hálás beállítottságú, mert egy hálás népnek jó az emlékezete, nem elaltatható, nem manipulálható. A mai politikai elitnek - úgy tűnik - nem érdeke, hogy a magyarok túlságosan hálásak legyenek mindazért, ami például 1989-ben történt itt Európában nagy magyar segédlettel. Nehogy a kelleténél jobban gondoljanak a magyarok azokra az államférfiakra, akik a huszadik század végében voltak Józsuék a maguk módján. A zsidók bibliai történelmében Józsue volt az a vezért, aki átvezette népét a Jordán folyón, hogy elfoglalja velük az Ígéret földjét. Korunkban a magyar államférfiak segítették át a vasfüggönynek nevezett mai Jordánon a német fiatalokat, és kezdődött el Európa egyesítése. Semmi nem olyan biztos, mint az, hogy eme mai, modern Józsuék egyike sem kapja meg itt, hazánkban a nekik járó tiszteletet és megbecsülést. Mert létezik a politikusok lelkében olyan merev tízparancsolat, mely az irántuk netán táplált hálaérzetet annyira tiltja, mit Mózes tiltotta a házasságtörést. Így aztán az idei elnökválasztás sem lesz egy nép egészséges hálaérzetének ünnepe. Ez biztos! Pedig, de észrevenné Európa, s de mondaná: "azért a kis magyarok most is megmutatják, hogy nem is kicsik". Sőt a jelen pillanatban még a dicső franciáknál is nagyobbak. Bár ne lenne igazam! Vági László

<<< Vissza