Ismét bebizonyosodott, hogy a szentesi foci, a nehézségek ellenére tud olyan labdarúgót nevelni, aki innen indulva eljutott az NB I-ig. Tóth Zoltán is a Kurca parton kezdett el focizni, s most már a budapesti Vasas kapusa. - Az idén vagyok húszéves - mondja a fiatalember. Itt születtem és itt kezdtem el focizni is. Kétévi mezőnyjáték után lettem kapus, az első leckéket Janiga Lászlótól kaptam. Nagyon jó edző, és köszönöm neki, hogy segítségével a Vasas kapujába állhattam. - Vidékiként mit jelent az, hogy eljutottál a nagymúltú budapesti egyesülethez? - Nagyon nehéz feljutni a fővárosba, mert, aki vidéki, annak sokkal több lépcsőfokot kell megmászni, mint annak, akit 7–8 évesen elvisznek valamelyik sportklubhoz. Szerencsére a Vasasnál befogadtak, rajtam kívül még több vidéki játszik a csapatban. - Az UTE elleni vesztes mérkőzésen debütáltál. - Az előttem védő Posza sérülése után nem is volt idő gondolkodni, gyorsan be kellett melegítenem. Az UTE ekkor már 3–0-ra vezetett. Amilyen jó volt beállni a kapuba, olyan rossz volt, hogy 4–0-ra vesztettünk. Az öröm az ürömben, hogy megfogtam egy 11-est az első mérkőzésen a felnőttek között. - Tartod-e a kapcsolatot a többi NB I-ben, illetve NB I/B-ben focizó szentesiekkel? - Igen. Németh Laci idősebb nálam, Csurka Zoli az FTC junior csapatában játszik, Kecskés Tamással (Bodajk NB I/B) osztálytársak voltunk az általános iskolában, és ő a legjobb barátom is. Ha találkozunk, mindig megbeszéljük kivel mi történt. Én két éve vagyok Pesten, tavaly még ifistaként, egy éve juniorként játszottam és fél éve vagyok a felnőtteknél. - Mindig is profi labdarúgó szerettél volna lenni? - Nem. A kezdetekkor még nem gondoltam erre. A profisággal akkor kerültem kapcsolatba, amikor Janiga László segítségével Kecskemétre szerződtem. Három évi játék után érkeztem a Vasashoz. Kecskeméten döntöttem úgy, hogy ebből szeretnék megélni és profi kapus akarok lenni. - Egy mérkőzés után visszakerültél a juniorokhoz. Nem fájt a döntés? - Nem. Fiatal vagyok még. Úgy gondolom bebizonyítottam, hogy lehet rám számítani. Van még időm visszakerülni a felnőttekhez. Rutint kell még szereznem. - Mik a terveid? - Egy stabil NB I-es kapus szeretnék lenni, majd esetleg egy jó külföldi csapatban játszani. - Edződ, korábbi mestered, Janiga László szintén ült a Vasas kispadján. Leelőzted a mestered? - Nem hiszem, hogy megelőztem volna. Abban az időben nagyobb rangja volt a Vasas kapujában állni, illetve a kispadon ülni. A mérkőzés után felhívtam, és együtt örültünk az NB I-es bemutatkozásomnak. D. V. Z.

<<< Vissza