Költők és csillagok címmel tartott előadást Zombori Ottó csillagász a könyvtárban. Az érdekes történetekkel tarkított, humorizáló előadásmód derűs hangulatot teremtett a teremben. Először egy szép Utassy József-idézetet hallgathattunk meg, aki Zombori Ottó jó barátja. Az idézett részletben benne volt a csillagászat is ("küszöbén az estnek, csillagfakadáskor"), ezt az előadó saját hatásának tekinti. Egy József Attila-idézet következett ezután. A költő – mint tudjuk – 1937-ben halt meg, s rá húsz évre indult az űrkutatás. A mai korban a technika minden átka és áldása a nyakunkon van, a csillagász úr mégis hisz a szavak erejében. 543 évvel ezelőtt az egyik legnagyobb akkori költőnk, Janus Pannonius írt egy költeményt latinul, mely csillagászati üzenetet fogalmaz meg (Mars, Szaturnusz, Jupiter, Vénusz). A Nyárdél egén ragyogó üstökös című verséről van szó, melyet Weöres Sándor fordított le magyarra. Az előadáson megtudtuk, hogy a Nap egyetlen napon, március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség idején kel fel Keleten, és tavasszal 42 és fél, nyáron pedig 66 és fél centiméter magasan jár az égen. Az évszakok és az évek változását is a Nap járása adja: tavasztól őszig minden évben 186 nap telik el, ősztől tavaszig pedig 179 nap, vagyis mindig egy héttel hosszabb a nyári félév. Zombori Ottó hozott magával egy "varázsernyőt", melyben - amikor kinyitotta és megfordította - ott volt a csillagos ég. A világtengely körül forog az ég, óránként 15 fokot, ha ezt beszorozzuk 24 órával, kijön a 360 fok, ami egy kör. Minden csillag enynyit tesz meg. A csodálatos technikának és egy számítógépes programnak köszönhetően - ami tízezer évvel vissza és előre tud menni az időben - már nemcsak képzeletben, hanem vizuálisan is láthattuk a végtelen világűrt az összes bolygójával. Feledhetetlen élmény volt. M. A.

<<< Vissza