Képünkön: Gólyás ház jelenlegi állapota (Fotó: Labádi L., 2004) Április elején örömmel olvashattuk a Szentesi Életben, hogy "Épül a művészetek háza". Erre a célra a Petőfi Szálló szomszédságában álló, hasonlóan romos állapotú, városképet rontó ún. Gólyás-házat szemelték ki az illetékesek, amelyre igencsak ráfér a felújítás. Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e költeni erre a romhalmazra; érdemes-e a megmentésre? Egyáltalán, mikor épülhetett, milyen funkcióval, kik voltak a tulajdonosai? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre igyekszünk választ keresni. Szentes település-szerkezeti változásai a XVIII. század elejétől követhetők nyomon. Ekkor alakultak ki az első házsorok (utcák) a Kurca folyó partján, azzal párhuzamosan. 1731-ben már négy házsorról tudunk, 330 házzal. Néhány évvel később kezdett benépesülni a városmagtól délre eső terület is. A város központi magja a református templom körül alakult ki. Itt volt az egykori városháza, a városi sütőház, az uradalom több épülete, valamint a város főtere, amely kezdettől fogva piactérként is szolgált. A piactér délkeleti részén állt a Zöldkoszorú Vendégfogadó saroképülete, a szomszédos telken pedig a mészárszék, mindkettő földesúri tulajdonban. A téglából készült épületeket valószínűleg még báró Harruckern János György építtette valamikor 1730 körül. A téma szempontjából ez lényeges momentum, mivel a szóban forgó Petőfi u. 4. számú ház az egykori mészárszék telkén áll, és részlegesen tartalmazhatja a volt uradalmi épület egyes elemeit. A volt uradalmi Mészárszék helyének megállapításához segítséget nyújt a Seress László városi mérnök által 1840-ben készített első részletes belterületi térkép. Ezen az érintett ingatlan az 1848-as házszámot viseli, amely az elkövetkező évtizedekben többször változott. A térképen még nem szerepelnek utcanevek, de más levéltári dokumentumokból tudjuk, hogy a déli irányból a Fő utcába (1870: Nagy u., 1892: Kossuth Lajos u.), illetve a Fő térbe (1866: Piac tér, 1892: Kossuth Lajos tér) torkolló utcát az 1840-es években Patika utcaként, majd Úri utcaként emlegették. (A vendégfogadóval és a mészárszékkel szemközti oldalon volt Stöckl János 815-ben megnyílt gyógyszertára, amelynek tulajdonjogát 1832-től Goldschmidt Gusztáv gyógyszerész vette át, vagyis az utca elején folyamatosan működött egy gyógyszertár, innen eredhet a Patika utca elnevezés. Az 1860-ban készült térképen már az Úri utca elnevezés szerepel, utalva az utca jómódú, előkelő lakosaira. Petőfi Sándor nevét 1899-ben vette fel, a Zöldkoszorú Nagyvendéglő helyére épült új szállodával egy időben.) A Seress-féle térképen (1840) az 1848-as számú telken három különálló épület szerepel, ezek közül két nagyobb építmény a Nagyvendéglő déli telekhatárán, véggel a Patika (Úri) utcára, és egy kisebb építmény az utcafrontra nézve. A térkép színezéséből az derül ki, hogy 1840-ben - a térkép készülésekor - még csak az utcára véggel ábrázolt nagyobb épület állt (piros színnel jelölve), míg a másik nagyobb épület és az utcára nyíló kisebb épület valamivel későbbi építésű (fekete színnel jelölve). A nagyobb épületekben lehetett a Mészárszék, az utcafrontra nyíló kisebb épület pedig az elárusítóhely, ahol a húskimérés történt a lakosok részére. Ez utóbbi beépülhetett a ma is álló épületbe, amelynek baloldali vége feltűnően elüt az épület többi részétől. A 20 évvel később, 1860-ban készült belterületi térképen az látható, hogy az érintett telek Úri utcára néző része már teljes hosszában beépített, a mai állapotnak megfelelően. A térkép rajzolója még jelezte, hogy az épület több tagból állt össze, de a későbbi térképeken (pl. egy 1869. évin) már egybefüggő épületet ábrázoltak, külön feltüntetve az egykori mészárszék épületét, amely ekkor már melléképületként szolgált. A két térkép egybevetése alapján kimondható, hogy a szóban forgó Petőfi u. 4. sz. alatti ház 1840 és 1860 között épült, a legnagyobb valószínűséggel az 1840-es évek második felében. Ez utóbbi feltételezést erősíti, hogy 1850-től ismerjük az épület egymást követő lakóit, tehát az Úri utcai telken ábrázolt építmény ekkor már lakóházként funkcionált. A fenti megállapítás kizárólag levéltári dokumentumokra épül, vagyis megerősítésként feltétlenül szükséges lenne az épület alapos bejárása, részenkénti tanulmányozása, valamint a faanyagok, a fém alkatrészek és a téglák szakemberek általi megvizsgálása. Labádi Lajos

<<< Vissza