Sok film feldolgozta már azt a témát, amikor egy szegény és hányattatott sorsú család távolról kapott segítséget az élet újrakezdéséhez. Ez a történet is lehetne filmbe illő, de ezt nem a fantázia, hanem a valóság írta. A Vajdaságban (Novo Orahovo-ban) él egy család: az anya, a magyar Csordás Erzsébet, az apa, a ruszin Csordás Szlávkó, akit magyarság szeretete arra késztette, hogy gyermekeit nem tanította meg saját anyanyelvére, és a fiúk, Szabolcs és Ervin. A Csordás család "szerényen" élte mindennapjait a jugoszláv háború után, amikor egy betegség miatt Szabolcs elveszítette a haját. A szülők kétségbeesve járták sorra a közeli orvosokat. Féltek, mi lesz a gyermekükkel? A család szomszédjának volt az az ötlete, hogy próbáljanak meg egy külföldi orvossal felvenni a kapcsolatot. Erre jó alkalom volt az, amikor az orahovói iskola diákjai Szentesre látogattak. Ekkor találkozottak Ollai Itvánné képviselő asszonnyal, aki segítő kezet nyújtott a Csordás családnak. Arra kérte a szülőket, hogy a teljes kivizsgálás idejére jöjjenek át Magyarországra, ő pedig elintézi a gyors orvosi vizsgálatokat. Ezek eredményei megállapították, hogy Szabolcs súlyos vashiányban szenved. Szerencsére, még nem haltak el a hajhagymái, de igencsak a 24. órában tudták elkezdeni a kezelést. A gyermeknek gyógyszereket írtak fel, és nemcsak ezeknek az árát, hanem a vizsgálatok költségét is Ollai Istvánné vállalta a férjével együtt. A teljes kivizsgálás után két hónappal, a rengeteg félfövéses marhamáj és a gyógyszerek segítségével újra nőni kezdett Szabolcs haja. Azóta eltelt tíz év, de nem feledkeztek meg egymásról. Most újra segítség érkezett a Csordás családhoz. A hajdanában szebb sorsot megért falucskában a szülőknek 100 euróból, azaz kb. huszonötezer forintból kell eltartani családjukat. Ezt szinte lehetetlen megvalósítani. Segítségükre ismét Ollai Istvánné érkezett, aki nemrégiben vehette át a rászorulók érdekében végzett tevékenységéért a Pro Caritate-díjat. A mostani akcióban Szebellédi Anna, a Gondozási Központ vezetője is részt vett, aki a felajánlott használt ruhákat kiszállította a családhoz. A kis buszt plafonig megrakták a városszerte gyűjtött adományokkal. Sajnos, nem Csordásék az egyetlen olyan család, aki ilyen körülmények között él. Szinte valamennyi vajdasági településen élnek nehéz sorsú emberek. Az adományként ruhákból bőven jutott a falubelieknek is, így azokat Erzsébet asszony szétosztotta a rászorulók között. A Csordás családnak esélyük sincs arra, hogy meglátogassák az anyaországot. Az útlevél kiváltásának árát (20 euró) nem tudják kiszorítani a szűkös családi költségvetésből. Eszterke néni erre is talált megoldást: az iskolai kapcsolaton keresztül sikerült annyi pénzt eljuttatni Csordásékhoz, amennyiből ki tudják váltani az útlevelet. Így Erzsébet asszony kisebbik fiával, Ervinnel hamarosan Szentesre látogathat. Kép és szöveg: Vidovics Ferenc

<<< Vissza