Öt évtizedet töltött az állatorvosi pályán dr. Polner Tibor, aki még nyugdíjasként is dolgozott az Árpád Agrár Rt. főállatorvosaként, s csak nemrég, 75 éves korában vonult vissza hivatalosan. 2003-ban neki ítélték a Magyar Állatorvosi Kamara Életpálya-díját. Egyetemi állását az 50-es években politikai okok miatt kellett otthagynia, így került Szentesre, de ezt nem csalódásként fogta fel. - A békéscsabai családi birtokon ismerkedtem meg az élettel, az állatokkal, a növényekkel. Kisgyerekként rendszeresen lovagoltam, s min "lógyógyász" szerettem volna lenni. Az első olyan évfolyamban kerültem az állatorvosi egyetemre, amikor már csak felvételivel lehetett bejutni. 1952 októberében egy napon kaptam meg az állatorvosi oklevelet és a tanársegédi kinevezést - meséli Polner Tibor. Az '56-os eseményeket egyetemi munkahelyén élte meg. Egy évvel később az újonnan kinevezett tanszékvezető elbeszélgetett vele, kérdezte: hogy áll a politikával? -"Mondtam, régóta ismersz, az én mozgalmi munkám a népi táncolás volt", - idézte fel Polner Tibor az időszakot, amikor baj volt, hogy politikailag passzívnak találtatott. Következett a munkakeresés. Már nős volt, tehát nem csak munkát, lakóhelyet is kellett keresnie. 1958-ban így került Szentesre. S, hogy miként barátkozott meg a gondolattal, hogy az egyetem után vidéken kell elhelyezkednie? Így válaszol: - Gyakorló állatorvos lettem, így sokkal változatosabb életben volt részem, az egyetemi munka csak egy szelete a szakmának. A téeszek ellátása lett a feladatom. A szemem előtt alakultak a nagy országos hírű szövetkezetek. 1983-ban nevezték ki kerületi főállatorvosnak. Az állami szövetkezetek mindenféle állatfajjal foglalkoztak, juhokkal, baromfival, fácántenyésztéssel, halastavak telepítésével. "Szűk szakma helyett teljes állatorvoslással foglalkoztam, mindenhez érteni kellett. Az emberekhez is - fogalmaz Polner doktor. Öt évtized alatt nagyon sok változáson ment át a szakma. Ma már az ismeretek közé tartozik sok minden, például újabb kórokozók felfedezése, amit régen csak sejteni lehetett. Tudományágak alakultak időközben, ezek között említi a doktor az állathigiéniát. Az állatjólét eredményezi a minőségi terméket, mert azt az orvos szerint csak boldog állattól várhatjuk el. Az embernek állati eredetű fehérjére is szüksége van, - ez a meggyőződése Polner Tibornak, ezt ő még így tanulta. Ha már tanulásról esett szó, az orvos azt hangoztatja, tanulni folyamatosan kell, s az csak az egyetem után kezdődik igazán. Az elmúlt évtizedekben több országban megfordult konferenciákon, így járt Berlinben, Rómában sőt Pekingben is. Sok könyvet tart, köztük a Weöres Sándortól kapott kötetet, melyet a költő a kutyája kezelése után dedikált az orvosnak. Még ma is tanul, a már beszélt angol és német mellett most az olasz és spanyol nyelvekkel ismerkedik. Ezt már nyugdíjasként teszi, hiszen múlt év végén hivatalosan búcsúzott az Árpád Agrár Rt.-től, ahol 1995-ös nyugdíjba vonulása óta dolgozott állatorvosként. Az állatállomány is lecsökkent, s két fiatal kollégája is teljes mértékben érett már a feladatok ellátására. A 2003-as esztendő komoly betegeskedéssel telt, óriási akaraterővel talpra tudott állni, ám egészségi állapota nyugalmasabb életet kívánt. Egy kicsit még mindig dolgozik, ez jót tesz neki, mint mondja. Csikai Miklós elnök lovait még vállalta. A kerti nagy fenyőfán megbújó fülesbaglyok képviselik az állatokat, mert az állatorvos háziállatot már nem tart kutyájuk pusztulása óta. - Tudomásul kell venni, az ember élete hosszabb, mint az állaté. Sok szomorú dolgot éltem meg, nehéz döntéseket kellett meghozni, - magyarázza Polner doktor, aki boldog, hogy szenvedélye lehetett a munkája. Darók József

<<< Vissza